NEM "a világos sörtől savanyú a szád" - Lambic a köbön - Brasserie Cantillon, Brüsszel

  • 2016.09.21.
  • 6

Brüsszeli Grimbergen-túránk kétségkívül egyik unikális pillanata volt, amikor Fenékig Tomi engedett az unszolásomnak és végigbattyogtunk a brüsszeli belváros északi széléről egész Anderlechtig, ahol egy kis utcában meg is leltük a világ egyik leghíresebb lambic sört készítő főzdéjének a Cantillonnak a szentélyét, amely egyben a Brüsszeli Gueuze (vagy flamandosan Geuze ) Múzeuma is.
Belépve egy autószerelő műhely hangulata kapja el a látogatót, keverve egy régi budafoki borospince fílingjével. Rengeteg bámészkodó, persze pohárral a kezében, balra egy kis söntés, jobbra Cantillon-os bigyó-shop, távolba vesző folyosók, oldalukban faládákban temérdek sör. Lambic, Gueuze, ameddig a szem ellát. Egyből átjön a leglaikusabb látogatónak, hogy különleges a hely. Múzeum, de micsoda múzeum, igazi interaktív tárlat. Sajnos a főzdetúrára nincsen időnk, így Tomival belevágunk a közepébe, rögtön ivással kezdünk.
Belépőnek mindjárt ott a jellegzetes pohárban a Cantillion Gueuze, a fiatal és több éves natúr Lambic-ok blendelt, palackban utóerjesztett változata, mely - ahogy a többi Cantillon-sör is egytől-egyig - 100% bio-gabonából készül.

A tradicionális Lambic 30-40% malátázatlan búzából, 60-70% árpamalátából és 2-3 éves szárított, "öregített" komlóból készül. Így a komló fertőtlenítő hatása megmarad, de az alfasav-tartalom jelentősen csökken és így nagyon kevéssé érződik a komlókeserű az ilyen sörökben. A Lambic jellegzetes spontán erjedésű sör, melyet Brüsszeltől délre a Senne-folyó völgyének sajátos mikroklímájú területén található Brettanomyces Bruxelliensis vagy Lambicus élesztővel erjed. A fiatal söröket a főerjedés után gesztenye- vagy tölgyfahordókban akár több évig tovább erjesztik és így alakul ki a nyers Lambic, mely egy zavaros, szénsavmentes sör. Ezt keverik a sörmesterek fiatalabb, üdébb, szénsavasabb Lambiccal és így készülnek a különböző Gueuze-ök. A natúr Gueuze mellett, a Fruit Lambic-ok, a különféle gyümölcsökkel ízesítettek (Kriek-meggy, Frambois-málna stb. - nem tévesztendő össze a Belgiumban nagyon népszerű gyümölccsel ízesített búzasörökkel) vagy az erjesztőcukorral édesített Faro.

A Cantillion Gueuze kellemesen fanyar, szúrósan szénsavas és remek frissítő, igazi üde nyári ital, jó kis kezdés, akár egy jóféle fröccs, csak sokkal gazdagabb ízekkel, egy kicsit sem szódás, inkább élesztős, de egy mennyei grapefruitos fanyarsággal és keserűvel, kis szőlős aromákkal. Jó kis kezdés, de nem álltunk meg, tovább léptünk a savanyú mélyebb bugyrai felé. Éreztük, hogy nincs az az Olympos-citromlén nevelkedett Kádár-korban nevelkedett napközis, aki végigissza a teljes sort, így úgy döntöttünk, csak egyet kérünk a legfontosabb darabokból és osztozunk.
A gyümölcsös cuccokra sajnos megint nincs idő, következett a 21 hónapos natúr Lambic, melyet aznap szedtek le hordóból, és egy tányérral letakart tradicionális kancsóból töltöttek a poharunkba. A natúr Lambic szénsavmentes, és hát, izé, sörblogger legyen a talpán, aki ebből megiszik egy korsóval. Enyhén orvosságos, kicsit kénes keserű alapon egy klasszikus kovászosuborkalé nézett velünk farkasszemet a pohárban, Kb. 2 deci 3 EUR-ért, és itt tényleg csak azt éreztük, hogy ez a bakancslistánk miatt fontos, mert agyból ittuk, és a teljes belga sörkultúra is leömlött a torkunkon avval a pár korttyal, a gyomorsavunk meg - hiába volt a gazdag reggeli a szállóban - gyorsan jelezte, hogy köszöni szépen, részéről elég a savanyú. Egyszóval a natur lambic-kal igencsak barátkozni kell, hogy élvezetet is lássunk bele, de azért "masztbí"-darab.

Szerencsére a másik pohárban ott várt már a Cantillon egyik csúcssöre a Lambic d'Haute Densité, azaz szó szerinti fordításban nagy sűrűségű Lambic. Először 2010-ben és 2011-ben főzték, extrém magas 9% körüli alkohollal, és az USA-ban mutatkozott be egy fesztiválon. Ahogy a Cantillon hozzáfűzte, ez a Lambic-sörök Barley Wine-ja. És tényleg elképesztő illat és ízgazdagság jellemzi ezt a 9,7%-os sört. A belgák a Malagához és a Sherryhez hasonlítják, de mi, magyarok azonnal összekapcsoljuk a Furminttal, az Aszúval és a Szamorodnival. Gyümölcsbomba, barack, körte, ananász, birs, fás, fűszeres jegyek, hihetetlen komplexitás, de a mélyen lehet érezni, egy tőről fakad azzal a savanyú valamivel, amit az imént ittunk, csak kvintesszenciája mindannak, amit a sima hordós lambic tud. Csodálatos, merengő, elgondolkodtató, kihagyhatatlan. Újabb bizonyíték, hogy a Ratebeer-es értékeléseknek nem mindig kell hinni...

Végül - Takács "Hatodik Íz" Péter javaslatára - a Cantillon Iris következett. Az írisz Brüsszel egyik jelképe, mivel a város olyan mocsarakra épült, ahol sok írisz termett. Maga a sör a Lambic Múzeum 20 éves évfordulójára készült, és nem hagyományos Lambic, mivel csak árpamalátából főzik, és csak 50% szárított és 50% friss komlóval készül, így jóval karakteresebb a keserűje, amit az is fokoz, hogy a két éves hordós érlelés után, két héttel a palackozás előtt újabb komlózáson esik át. Egy lenzsákot raknak tele komlóval és merítik bele a sörbe, így a palackozás előtt még egy hidegkomlózást is kap az Iris. Szezononként csak egyszer főzik, így az Iris évjáratos palackokban kerül forgalomba. Az Iris - az árpamaláta miatt - sokkal sörösebb érzetű, de itt hibáztunk, mert a Haute Densité elé kellett volna venni. Nem olyan észbontó a karaktere, kicsit halványabban hozza azokat a gyümölcsöket,