A nagyi boszorkányos almása - Rotburger Hexe

  • 2013.09.20.
  • 8

A 90-es évek elején élték a magyarországi kis sörfőzdék a virágkorukat. Gombamód nőttek ki - aztán pár év múlva sajnos ugyanilyen gyorsan tűntek is el - a kis sörfőzdék, amik a liberalizálódó államban és a viszonylag kedvező adókörnyezetben kihasználták, hogy a nagy gyárakban még nem pörgött fel a multik által képviselt olcsó tömegtermelés. Néhányan azonban ebben a nehéz helyzetben is tartották magukat, sőt szépen fejlődtek. Nemrég, a Főzdefeszt kapcsán számoltunk be a szintén 20 éves Domján Sörfőzde jubileumi söréről, és most gratulálhatunk a 20 éves jubileumát ünneplő vörösvári Rotburgernek is. A kis főzde azóta szép és komoly sörözővé, sörkertté nőtte ki magát, és az alap világos és barna mellé odakerült a szortimentbe a nemrég még szebbre és ízesebbre főzött szűretlen. Tavaly a Budavári Sörfeszten a Rotburger is megpróbált valami újat, és megfőzte a Teufelt ezt a szép karamell-maláta alapú szűrt duplabakot, amiről szintén megemlékeztünk már. És ha már az ördög (Teufel) ott van, akkor a boszorkányok sincsenek messze, így idén a 20 éves évfordulót ünneplendő megfőzték a Hexe-t.
Bevallom, kicsit tartottam a Hexe 10%-os alkoholjától, nem lesz-e túl sok, nem jön elő a bumfordi oldala. Eszembe jutott erről Rejtő Jenő Láthatatlan légiója, ahol Herr Strudl, a Bécsből Afrikába származott fiákeres Dirndl nevű lovát ékes bécsi tájszólásban eképp biztatja: "Dirndl, Du olde Hexe, no voát!" Persze aztán erről a kalandos mellékvágányról visszatértem a sörkóstolás széles országútjára, és a kánonnak megfelelően egy körmintás korsóba (dimpled mug) töltöttem a pilisi boszorkányt, mint ahogy a duplabakokat illik, és valóban jól állt a sörnek, egész kellemes törtfehér habot és csodás gesztenyés mézszínt produkált. Illatában a gazdag mézes malátaédesség dominál. Természetes, hogy az alkoholosság és - mivel szűretlen - enyhe, némileg ásványos élesztősség is megjelenik. Előbújik a német aromakomlók jellegzetes, enyhén muskotályos, zöldséges aromája és egy cefrés-malátás "főzőház"-illat, majd a háttérből egy határozott mazsolás, mézeskalácsos süti.
Ízében intenzív édesség és alkoholos melegség az indító, és csak háttérben van meg a malátás és komlós sör-íz. Mintha a címben emlegetett nagyi kezében kicsit meglódult volna a sütőrumos üveg, de egy kis melegedéssel kisimul az alkoholos édesség és egy kellemes házi piskótás sütemény kezd kibontakozni. Aztán gondoltam egyet és előhúztam egy kis kóstolópoharat, és - láss csodát! - a bumfordi alkohol elegáns likőrösségbe váltott, és megcsillant egy száraz ízvonal, melyben egy hamisítatlan almás, almapálinkás, Calvados-os zamat mutatta meg magát.
Az elegáns ízt a kicsi és cseppet sem szúrós buborékok emelték, és a kellemes test, még a határozott alkohol mellett is krémesen elterült a szájunkban. Jó kis sütis, ünnepi "tripla"bak lett a Hexe, én gondolkodás nélkül egy jóféle vaníliaöntetes, tejszínhabos almás pitét ennék mellé, édes ízvilága és komoly alkoholja, mindenképp egy desszert mellé predesztinálja.
És ha innen a monitor mögül javasolhatok - persze rögtön a 20 évhez és a Hexehez való gratuláció után - valamit a főzőmesternek, hát az az lenne, hogy Karácsony előtt még időben szabadítson fel egy tartályt és a Hexe-t egy kis mézeskalácsfűszerrel főzze le karácsonyi v. téli sörnek. Minden sörszerető boldogan látná viszont az ünnepi asztalon. A címkén is szereplő Sörcikkgyűjtő Klub, meg örülne az újabb címke-trófeának...