Múlt héten szombaton vacakul indult a nap, mert esett.
- Na még jó, hogy most készülök tanyát látogatni - gondoltam morcosan, miközben felhúztam csúf esőkabátomat. Még a jó öreg bakancs is előkerült a szekrényből, "én aztán nem fogok elsüllyedni a sárban".
Szerencsére tisztult egy kicsit az idő, mire kiértem Volánbusszal Érdre. Ott vett fel a kolléga, akit a Kecskevilágról küldtek értem.
A Kecskevilág egy farm vagy tanya, kinek melyik szakszerű kifejezés tetszik jobban; egy kedves kis családi vállalkozás, kb. 110 fejős kecskével Törökbálint mellett. A kocsival először a házhoz érkeztünk, ahol a sajtműhely és a bolt üzemel. Egyébként aki házhoz szállítás helyett a személyes átvételt választja termékeik vásárlásakor, a Törökbálinti útról a zöld alapszínű "Kecskevilág" táblákat követve találhat el ide.
A háznál Herczog Anita fogadott, épp vásárlóit látta el kecsketejjel, valamint három eleven fiúgyermekét anyai jótanácsokkal. Hogy a srácok mennyire vették komolyan a határozott, tisztán érthető ukázt, azt most nem részletezném... Elég annyit tudni, hogy egy barátságos, vendégszerető család fogadott hangulatos otthonában. Még Aphrodité, a kecskepapagáj is kíváncsi pislogással, csipogással fogadott. Állítólag azért kecskepapagáj a fajtája neve, mert kecskehangot tud imitálni. Bájos és nagyon frappáns házi kedvenc egy olyan helyen, ahol szinte minden a kecskékről szól.

"A kecskepapagáj vagy piroshomlokú kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae) a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittaciae) családjához tartozó faj... Új-Zélandon és a szomszédos szigetek területén honos." [Wikipédia]

Először szemtanúja lehettem pár percig a sajtkészítési folyamatnak. Beszélgetésünk közben szagolgathattam és persze fényképezhettem a polcokon álló, érlelődő sajtokat. A nyári szezonnak vége, ősszel a késő tavaszi és nyári fejés tejéből készülő, hosszú érlelésű sajtok ideje van a piacon. Az üzlet nem mehet rosszul a súlyosan gomolya- és parenyica-orientált, hagyományos sajtokat kereső fogyasztók mellett sem: az érlelt sajtjaik nagyon jól fogynak; tavalyi (azaz kb. egy éves érlelésű) sajt már nem is maradt készleten, pedig tudjuk, milyen drága tud az lenni.Amint a ház asszonya végzett a műhelyben aktuális teendőivel, áttértünk a tanya területére, mely pár perc sétára van a háztól. Útközben beszélgettünk pár szót a tanyáról, avagy a földről ahol jártunk. Egyszer régen állami föld volt, a családnak bérleti szerződése van még sok-sok évre... de közben - mily meg-nem-lepő - ezt is elárverezték egy "befektetőnek". Sajnos, mint sok helyen, itt sincs nagy egyetértés a földbirtokos és az ott dolgozó termelők közt...
Az istállóban találkozhattam szinte a teljes állatállománnyal. Tejet, ill. közvetve tejterméket és sajtot csak a kecskék adnak - rajtuk kívül van még szükség szerint 2 kecskebak, valamint disznók, malacok, baromfiak, pónik, macskák és kutyák is. Minden ember és állat együtt dolgozik azért, hogy a kecskék a lehető legjobb körülmények közt éljenek. Példaértékű együttműködés, melyben a disznók a tejsavót hasznosítják (melynek köszönhetően télen sertéshúst feldolgozni), a kacsák elkapják a legyeket, a cicák távol tartják a rágcsálókat, a kutyák pedig a többi illetéktelen betolakodót, stb.