Ez a mákos guba torta még december 24-re készült, igen, a karácsonyi ünnepi menü egyik desszertje volt. Tényleg elkészült, hiszen Facebookon és Instagram oldalamon is láthattátok. A receptre viszont a nagy rokonlátogatás miatt most jut időm. Sebaj, annyira szuperfinom, hogy én szerintem évközben is elkészítem majd. Nem biztos, hogy pont ezt a receptet, ezt a mákos verziót ezután is meghagyom karácsonyra, de egy módosított verzióját majd évközben is láthatjátok.Szóval előnyei, ami miatt szerintem neked is a kedvenced lesz:gyorsan elkészíthetőnem kényes recept, így bártan lehet variálni mindenféle diéták szerintkönnyen kezelhető és szépen tálalhatóa vendégek is odáig lesznek majdHozzávalók 8 szeletes változathoz:660 ml tej (én mandulatejet használtam)130 g cukornak megfelelő édesítőszer –>Én eritritet használtam2 tojás sárgája167 g mákfél vanília rúd kikapart magjai7 kifli (saját készítésű teljes kiőrlésű kiflit használtam)1 citrom héja (kezeletlen héjú)1 narancs héja (kezeletlen héjú)Vaníliasodóhoz:1 csomag vaníliás pudingpor (Nyírfacukor500 + 200 ml tej (mandula tejet használtam)Fagylaltos tálaláshoz:szeletenként 1-1 gombóc vanília fagyi, nálam természetesen cukormentescukormentes sárgabaracklekvár (saját készítésű)Elkészítése:A kiflit felkockázom és rászórom a mákot. A tejet az édesítővel, a vaníliával és a ciprusok héjával felforralom. A felforralt tej 3/4 részét ráöntöm a kiflire. A maradék tejet langyosra hűtöm és belekeverem a tojássárgáját és ezt is a kiflis keverékre öntöm, az egészet összedolgozom, majd a formaelválasztó spray-vel befújt formába öntöm a keveréket. 170 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütöm.A vanília sodóhoz elkészítem a pudingot az 500 ml tejjel, majd hagyom hűlni. Amikor hideg, hozzáöntöm a 200 ml tejet is és rúdmixerrel simára mixelem. Azért hidegen adom hozzá a második adagot, mert így marad később is folyékony a sodó.Aztán eszembe jutott még valami. Mi lenne ha egy kis vanília fagyival tenném még különlegesebbé ezt a desszertet, így készült egy ilyen verzió is.Odáig vagyok az ötlettől, hogy a kis medencéket ebben az esetben baracklekvárral kentem ki. Nem töltöttem meg, hanem a falát kentem át a lekvárral, ennyi is elég volt, de persze aki kért még megbolondíthatta még több lekvárral. Valami elképesztően csodás volt.