Hűvös téli időben, mint például a mai is volt, egy forró csoki remek választás, akár desszertnek is megfelel, hiszen finom édes meleg kortyolgatni való. Szívesen választok forró italokat, amikor beülünk valahova beszélgetni, viszont sok helyen azt látom, hogy forró csokinak hívják már a kakaót is, valamint a mindenféle alapokból kevert pudingszerűségeket is. 
Ezek alapján gondoltam, hogy jó lenne ha tisztáznánk, hogy nincs gond ezekkel a mindenféle italokkal, csak számomra a forró csoki nem ezt jelenti.

Nagyon röviden arról, hogy mi is a csokoládé története:
A mexikói aztékok már jóval az európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolātllal kínálta Cortést. A kakaóbab akkoriban fizetőeszközként is működött, valamint szertartásokhoz is használták. Az akkori forró csokoládé azonban jelentősen különbözött a mai változattól, hiszen a kakaóbabokat megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták, majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. A majákat követő aztékok már ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával és kukorica liszttel és már használták az erjesztés technikáját, aminek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el.
Cortés felismerte az italban rejlő lehetőséget, egy forrás szerint az őslakókat saját italuk segítségével győzte le: „Egyetlen pohárnyi belőle egy egész napra felfrissíti a katonát” – írta Cortés. Európába Cortés vitte magával a kakaóbabok titkát, a 17. századik azonban nem terjedt el Európában.
Az 1600-as évektől már egyre népszerűbbé vált Angliában, 1660-tól már kifejezetten divatos italnak számított, megnyílt az első csokoládézó is Londonban, Chocolate House néven.
Az első szilárd csokoládé 1942-ben Bristolban, a Fry csokoládégyárban készült. A cég azóta a ma is létező Cadbury cégbe olvadt. 
Ezt követően a holland V.J. van Houten, a Nestlé fivérek, valamint Rodolphe Lindt tevékenysége tette a csokoládét még finomabbá és élvezhetőbbé, valamint a csokoládéüzemek épülésével vált a finomság széles körben elérhető. Meg persze még sokan, sok mindent csináltak. Forrás, ahol további érdekességeket találsz, vagy érdemes ellátogatni egy Csokoládé Múzeumba, ahol igazán élményszerűen tudhatsz meg még többet a témáról.
Most már érted, hogy miért mondom azt, hogy a kakaó nem forró csoki, inkább egy meleg tej, amibe van jobb esetben csoki, vagy néha inkább csak kakaó.
A sűrű, pudingszerű, zacskós forró csoki alapok pedig minden mást is tartalmaznak a csokin kívül.
Tehát a forró csoki jó minőségű belga csokoládéból van, csak vizet adnak hozzá, esetleg fűszereket lehet még, de ez már opcionális. Egy kevés tejszínhabbal lehet az ital töménységét kicsit enyhíteni, nekem mondjuk ez nem fontos, de kipróbáltam így is.

Recept:
hozzávalók 2 adaghoz:
20 g cukormentes magas kakaótartalmú csokoládé (kb. 60 %)
2 dl víz
ízlés szerint tejszínhab
Elkészítése:
a vizet felforralom, majd beletördelem a csokit és addig kevergetem, amíg teljesen fel nem olvad.
Pohárba töltöm, aki kér ilyenkor tehet rá tejszínhabot, vagy csorgathat bele egy kevés tejszínt.