Szicília - con gusto

  • 2014.10.06.
  • 3


Ez a fügés koszorú Villa Romana del Casale egyik ókori padlómozaikjának részlete. Ékes bizonyítéka nemcsak annak, hogy a füge Szicília szigetén is régóta jelen van, hanem annak is, hogy ez a föld mindig is gazdagon ellátta minden földi jóval az oda látogatókat és ott lakókat, sőt, nem csak ellátta, hanem óriási, kiapadhatatlan örömforrással ajándékozta meg őket. Ezt tapasztaltam mindenhol, a legkisebb és a legforgalmasabb településeken is, minden piacon és kisboltban. Az életük elemi része a kapcsolat a fűszerekkel, gyümölcsökkel, zöldségekkel, hallal, hússal. Látni ezt azon, ahogyan vásárolnak, ahogy beszélnek az árusokkal és ahogy az árusok kínálják a legjobb sajtokat, saját készítésű szalámikat, gyönyörűen előkészített húsféléket és persze a szebbnél szebb halakat. A piacokon óriási a hangulat, utunk legelső állomásán, a cataniai halpiacon akkora a nyüzsgés, az ordítozás, csapkodás, hogy azt sem tudtam, hová kapjam a fejem. A gumicsizma alapfelszereltség, mert a halakra és mindenféle, számomra sokszor teljesen bizarr és ismeretlen tengeri lényre folyamatosan locsolják a vizet, szórják a jeget, amit a piac egyik sarkában törnek egy iszonyú hangos szerkezettel, onnan viszi mindenki a saját pultjához. Erős férfiak pucolnak, bárdokkal hasítanak, vagy éppen sajátos esztétika szerint rendezkednek, hogy minél hívogatóbb legyen az áru. A vásárlók pedig kóstolnak (pl. pici csigát szippantanak ki, mint ahogy mi belecsippentünk a szőlőbe), kérdeznek és beszélgetnek, az volt az érzésem, hogy nem csak az áruról, hanem mindenféle más, éppen fontos dologról.
A jókedv kiapadhatatlan, ha nem jön magától, gerjesztik; egymást cukkolva, túlkiabálva, szinte csatakiáltás-szerűen terjednek a szavak, ha véletlenül túl nagy lenne a csönd.
ezt a halat sütve is ilyen formában tálalják, ki tudja a nevét?piszkos munkalényektintahalszardínia pucolvaA cataniai piacon láttam először faszénen sült, olívaolajos fokhagymával, petrezselyemmel töltött articsókát is, amit azonnal meg is kóstoltunk egy darabka alufóliába csomagolva. Nem lehet maszatolás nélkül enni, mert az articsóka külső leveleinek csak a legalsó, puha részét lehet lerágcsálni és mire a diónyi nagyságú puha articsókaszívhez jutottunk, már a könyökünkön is folyt az olajos lé. De megérte.
A piac szélén, az egyik árkád alatt, szinte észrevétlenül bújt meg egy hórihorgas férfi, mellette hatalmas, gőzölgő fazék, amiből időnként kiemelt egy-egy darabka furcsa állagú és külsejű valamit, amit az asztalon feldarabolt, a köré gyűlő bennfentesek pedig nagy szakértelemmel sóztak, meglocsolták citromlével és átszellemülten a szájukba tették. Hát ezek a falatkák bizony főtt belsőségek voltak, fejhús, nyelv, ilyesmi - és hogy mi akad éppen a merőkanálba, úgy tűnt, nem lehet biztosra menni. Mindenesetre szívesen adtak pár falatot és mi nem is utasítottuk vissza a remegő cupákokat :). (fotó később)A kóstoltatás egyébként olyan ellenállhatatlan természetességgel történik, hogy akkor is muszáj elfogadni, ha teljesen más terveid voltak az étkezést illetően - és persze nekik van igazuk, amit feléd nyújtanak az biztos, hogy tényleg nagyon finom. Az ortigiai piac okleveles street food mester sajt és szalámi árus úriembere olyan sült ricottás falatkát nyomott a kezünkbe, hogy másnap azonnal ott kezdtük a reggelünket, hogy kipróbáljuk azt a pisztácia pesto-s füstölt mozzarellás változatot is, ami szerintük a legjobb. És tényleg.a mester

Címkék

Szicília