Még márciusban, amikor a vissza-vissza téregető
havas időjárás miatt nyafogtam, apa mindig azt mondta, hogy a tavasz csalhatatlan jele az, ha a madarak elkezdenek csicseregni. És valóban így van (annak ellenére, hogy már akkor is hallottam őket, amikor olyan nagy hó volt, hogy a kapuig alig tudtam eljutni.)A tavasz megváltoztatja az embereket.Engem legalábbis biztosan. Kezdjük ott, hogy egészen máshogy indul a napom, ha a szemem kinyitva nem a tökszürke eget látom meg elsőnek, illetve a sötétben tapogatózva nem azon kell hogy gondolkodjak, hogy tényleg olyan hideg van-e, mint amilyennek kinéz, és ha igen, vajon tudom- e ezt megfelelő mennyiségű ruhával kompenzálni. Hát nem sokkal békésebb lazán felöltözve nekivágni a napnak? Vagy a hazaérkezés. Mostanában valahogy nem sietek. Sehova. Minden megvár. Megtanultam sétálni, és ez nagy szó. Egy kicsit lelassítani. Észrevenni a mindennapok szépségét. Megtalálni a különlegeset az egyszerűségben. Mélyen beszívni a gyönyörű fehér és rózsaszín virágok illatát. Lehet ilyenkor nem mosolyogni?Már annak sem érzem feltétlenül a szükségességét, hogy előre kitaláljam mit fogok enni. Majd ha hazaérek meglátom. És aztán szép nyugiban elkészítem, úgy, hogy közben nem eszem ki a fél hűtőt, mondván, hogy nincs türelmem kivárni amíg megfő/megsül.Aztán az étkezés.Valamiért betegesen vonz az ételek szabadtéri elfogyasztása. Szinte már függőségnek nevezhető. Sajnos, vagy nem, tény, amikor este 8-kor hazaesek az iskolából, már nem feltétlenül kívánkozom elbiciklizni a Duna partra, hogy ott boldog meghittségben elfogyasszam a vacsorámat. Ennyire azért még nem súlyos a dolog. Ilyenkor jó, ha van egy erkélye az embernek.Idáig nálunk is stimmelt, azonban egy kerti bútor sem árt, hacsak nem szeretünk a földön zsúrozni. Ez már nem volt egyszerű menet. Nekem ugyanis igen határozott elképzeléseim voltak affelől, hogy mit szeretnék látni, apa azonban kemény játékos, ő azonnal sokkal komolyabb darabok között kezdett el járkálni az üzletben, annak ellenére, hogy már az elején közölte, hogy tőle aztán ne várjam, hogy kiül oda, mert nem kíván úgy enni, hogy az egész ház őt nézi. (Való igaz, hogy ebből a szempontból nem túl szerencsés a lakás fekvése, de ízlések és pofonok, mert engem nem zavar.) Gondolom mondanom sem kell, hogy asztal nélkül távoztunk.1 héttel később azonban már ott díszelgett a teraszunkon az egyik komolyabb versenyző. Apa továbbra sem használja, azonban a névnapi tortáját ott fogyasztotta el. De csak mert nagyon szeret.polentás-fetás muffin olajbogyóval
recept a Green Kitchen Stories könyvből- Mindig igyekszem változatossá tenni a kenyérfogyasztásom, sohasem veszek 1 hónapban kétszer ugyanolyant, nehogy a végén ráunjak. Nem könnyű a dolgom, mert egy 30 dekás darabbal nagyjából 4-5 napig eljátszadozom. Emiatt talán érthető, hogy előszeretettel öntöm mini formákba - maximális élvezet kis, előre kiporciózott mennyiségben.
Ebben a változatban apolenta miatt a tészta kap egy igen érdekes, kellemesen morzsálódós állagot. Ráadásul az amúgy a tetejére "szórandó" sajt is belesül, így gyakorlatilag nincs egyéb dolgunk, mint fogni egy kést és házi vajat, majd átadni magunkat az élvezetnek. -60 g árpaliszt60 g polenta65 g rizsliszt1 teáskanál sütőpor1 teáskanál szódabikarbóna1 nagy tojás100 g feta120 ml joghurt50 ml olívaolaj 16 db olajbogyó, negyedelve3 ág friss borsikafűKeverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a joghurtot, olajat és tojást. Óvatosan dolgozzuk össze a kettőt, majd adjuk hozzá az olajbogyódarabokat, fűszerleveleket, legvégül pedig a morzsolt fetát. Ne aprózzuk el túlságosan, az a finom, ha maradnak nagyobb darabok. (Illetve bármilyen darabok.)Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.Vajazzunk ki egy szilikonos muffintepsit: 6 nagy vagy 12 minimélyedést.
Osszuk el benne a masszát, majd süssük nagyjából 20 percig.mogyorós céklapástétom
recept a River Cottage:Veg Everyday! könyvből- Szeretem a zöldségkrémeket, mert nagyon gyorsak, finomak, ráadásul jó alternatívát kínálnak a vajas-sajtos kenyér helyett. Külön jó, hogy ezerféleképpen variálhatóak, így ha a fűszerezést vagy a magtartalmat lecseréljük, egy teljesen új ízvilággal találjuk magunkat szembe.
Na meg a cékla. Tavasz ide vagy oda, megunhatatlan. - 50 g földimogyoró1 evőkanál köménymag1 hatalmas sült cékla2 evőkanál tahini1 gerezd fokhagyma1 evőkanál szőlőmagolajkevés citromlésó, zöldbors Áztassuk be a mogyorót néhány órára. (Forró vízzel gyorsítható a puhulás.)Vegyünk elő egy turmixot / késes aprítót, majd helyezzünk bele minden hozzávalót, és dolgoztassuk a gépet addig, míg teljesen krémes és sima nem lesz.A legvégén ízesítsük sóval és frissen őrölt zöldborssal.Hűtőben nagyjából 1 hétig áll el.