Emlékeztek, hogy azt mondtam azért nem szeretnék túl sokat dolgozni, hogy ne hajtsam magam túl? Nos, elhamarkodott kijelentés volt, ehhez bőven elég az iskola is.Rengeteg óránk van, így sokszor csak későn érek haza. Ürülésig leszívott aggyal.Rengeteg fontos/nehéz óránk van, amikre bizony sokat kéne tanulni. De kérdem én, mikor?! Egyszerűen nincsen annyi időm.És nem azért nincsen, mert elszórakozom, vagy eltöltöm mással. Egyszerűen nincs. Egy nap 24 órás. Pont. Ezen nem lehet változtatni.Mint ahogy azon sem, hogy elfáradok. Egész nap jegyzetelek, figyelek, alkalmazkodok. Megterhelő. És aztán hiába állok neki tanulni, ha 1 óra után elalszom. A szőnyegen. Este 10-kor. Míg előző félévben normál esetben vígan zsúroztam csináltam éjfélig.Aztán a sport.Előző félévben a heti 4 óra alap volt. Sőt. Ha 5 alatt teljesítettem, már lelkiismeretfurdalásom volt. Most meg? Örülök, ha 2-szer eljutok. És nem érzem problémának.Végiggondoltam a lehetőségeket.Eszembe jutott az interneten oly sok helyen keringő három körös metszet, és nagyjából én is így tudnám felvázolni a helyzetem.No.1 - sok tanulás és pici sport = miss filigrán nullaéletNo.2 - sok tanulás és pici blog = dagi bloggerNo.3 - sport és blog = bukott buta egyetemistaHmm, korlátozott. Értelemszerűen mindenkinek az lenne a legjobb, ha sikerülne mindhármat összehangolni, de ezt csak a tanulási idő csökkentésével lehetne megvalósítani.Jelenleg No.1 fut, és ugyan én teljesen boldogan (az írás részétől, illetve hiányától eltekintve) lubickolok benne, azért néha sokszor megfogalmazódik bennem, hogy lehet, hogy nem így kéne. Mert ennél többről szól az élet.Többről kell, hogy szóljon.Előző hétvégén egy gyengébb pillanatomban fellebbentettem a fátylat anyuéknak. (Illetve anyunak. Ő meg továbbgurította apának.)A problémáimról. Arról, hogy nem minden az, aminek látszik.Ledöbbentek. Aztán nekiálltak megoldani a problémát.Anya felkereste azt a pszichiátert, akihez jártam (de sajnos nyugdíjazták, így megszakadtak a kellemes délutáni szeánszaink), hogy ajánljon valakit. Mert ő ismer, tudja milyen típusú emberre van szükségem.Jövő héten megyek ismerkedni az újjal.Apa a társas kapcsolatokban látja a fényt. Méghozzá kimondottan egy párkapcsolatban. De azt is látom, hogy aggódik. Aggódik, mert szerinte
nem vagyok eleget emberek között, így pedig nincs esélyem egy ilyent összehozni. Az egyik este odafordult hozzám egy nagy mosollyal, hogy van egy szuper ötlete.Van egy kollégája, aki sokat dolgozik kávéházakból, menjek, és írjak blogot ott. Nem értettem. Minek is? Hát hogy ott sokan vannak, mindenféle emberek... Amikor azt hittem ihletet akar biztosítani, egészen átmelegedett a szívem. Ó, hogy figyel az én apukám a "pályafutásomra". De amint elkezdtem magyarázni, hogy emiatt ne aggódjon, az életem egy megfigyelés, ezt teszem bárhol vagyok, kiderült nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy ott azt csinálhatom amit szeretek, de közben emberekkel vagyok.Ergó fel tudnak fedezni....19 éves vagyok. Valahogyan nem arra vágyom, hogy számítógépezés közben találjon rám valak. Ennyi erővel meg akár itt is feladhatnék társkereső hirdetést. És még csak nem is kéne megerőltetnem magam a sok írással. lencsés kelbimbósaláta körtével és pirított törökmogyoróval


forrás a Happyolks oldalról- Feltételezhetően nem ez lesz a legnépszerűbb recept a blogon, a kelbimbó ugyanis sokak számára mumus alapanyag. Én imádom. A helyes kis gömbformáját, a színét, az ízét, a tapintását, hogy azokról a jópofa rúdszerű valamikről ne is beszéljünk, amin terem. Tény, a főzése nem jár a legkellemesebb illatokkal, de a végeredmény szerintem megéri a szenvedést.Ebben a receptben a nem túl karakteres ízét jól kiegészíti a körte édessége, a mustár savanykássága, és a mogyoró fantasztikus aromája. Egyszerűen imádom. -a salátához:15-20 dkg kelbimbó80 ml száraz lencse egy éjszakával előtte beáztatva1 kisebb körtejó nagy maréknyi törökmogyoróaz öntethez:1 ek. szőlőmagolaj1 ek balzsamecet1 tk. mustár (jóminőségű!!!)kevés
só, feketeborskisebb csokor petrezselyem A lencsét átmossuk, majd feltesszük főni. Fedővel csináljuk, mert így sokkal gyorsabb, de figyeljünk rá, hogy ne főzzük túl, mert nem szerencsés, ha szétesnek a szemek.
Ezalatt távolítsuk el a kelbimbó külső sérült/koszos leveleit, mossuk meg jól, majd vágjuk mérettől függően félbe vagy négyfelé. Pároljuk roppanósra.A körtét mossuk meg, magházát távolítsuk el, majd vágjuk hosszanti szeletekre. (Én sajnos elfelejtettem, és kockáztam, pedig úgy sokkal jobban mutat.)A mogyorót tegyük száraz serpenyőbe, pirítsuk pár percig, azután óvatosan dörzsöljük le a barna kérges héját. Aprítsuk durvára. Keverjük össze az öntet hozzávalóit.Tegyük egy tálba a megfőtt lencsét, a leveleire szedett párolt kelbimbót és körteszeleteket, csorgassuk rá a dresszinget, vágjunk rá jó sok petrezselymet, majd bőkezűen szórjuk meg a durvára aprított mogyoróval.