Néhány gondolat a karácsonyi ötletek melléRégóta nem vásárolok karácsonyi ajándékot, a gyerkők a kivételek mert olyan ügyes azért nem vagyok. Nem akarok hitelt sem felvenni mindenfélére és azt gondolom nem is erről kell szólni az ünnepnek.Tán az idő a legdrágább ajándék, hiszen olyan kevés van belőle és csak úgy kiszalad a kezünk alól ha nem figyelünk. De a szeretetnek pont nem arról kellene szólni, hogy bemegyünk a
boltba megveszünk valamit a lehetőségeinkhez képest sok pénzért. Idegesek vagyunk, tömeg van, meleg van, mindenki tök ingerült egymással mert a szeretet ünnepére készül.S az idő alatt arra gondolok, hogy töltsünk együtt időt, hisz az fontos. Én egyszer adtam ajándékba együtt eltöltött időt valamilyen programmal tetszés szerint, senki nem élt vele. Valahogy ez még nincs a fókuszban szerintem, hogy értékeljük azt ha időt szánnak ránk vagy értékeljük a másikat azzal, hogy időt szánunk rá, nem telefonon, nem interneten, nem mellékesen valami más mellett, hanem valóságosan, kézzelfoghatóan, érezhetően.Arra is gondolok, hogy amikor ajándékot készítünk, akkor azzal időt töltünk el, a másikra gondolva neki szánva azt, amit csinálunk legyen az kötött zokni vagy lekvár. Teljesen mindegy. A lényeg a rászánt idő. Sokáig nem csináltam ajándékot mert nem vagyok ügyes és nem a legszebb dolgok kerülnek ki a kezem alól de rájöttem, hogy ez nem olyan fontos sőt ügyesedtem is mint ahogy ezt valaki mondta is nekem egyszer hogy évtől évre látja a fejlődést. S ez is jó, hogy a másik észre is veszi ezt. Ez az igazi adok - kapok dolog nekem, az idő és a figyelem.Kaptam már társasjátékot, kézzel festett selyemkendőt, lekvárt, fotót, képet a közös élményeinkről, albumot, likőrt, sok-sok szép és finom dolgot, kinek - kinek tehetsége, fantáziája, lehetősége szerint.Nem tudok se kötni se horgolni szépen, sok egyéb dologhoz sincs tehetségem, de valami kényeztető dolgot olaj vagy só formájában a szépségnek
szívesen keverek - kavarok. Főzni pedig szeretek ezért leginkább a konyhában serénykedek ünnep előtt s valami ehetőt - ihatót készítek ajándékba.Télen kevesebb dolog kerül a földekről a kamrába de azért ha valaki nem nyáron gondolt az ünnepekre és csinált már ajándéknak eperből, málnából, sárgabarackból, meggyből bodzából valami ínycsiklandót az üvegekbe töltve, annak sem kell búslakodnia mert még van bőven mit készíteni.Nem nagy ördöngösség egy lekvár vagy chutney főzése szép üvegekbe töltve egyénien fűszerezve, mézeskalácsot sütni szépen megdíszítve vagy olajat, ecetet fűszerezni.Remek lekvárokat, chutneykat lehet rittyenteni céklából, almából, hagymából, fokhagymából, birsből, sütőtökből. Bátran használjunk fűszereket, ecetet, balzsamecetet, bort, konyakot.A lilahagymához jól illik a szilvalekvár, egy kevés karamellizált cukor, balzsamecet, vörösbor. A póréhoz jó lehet a citrom és megy hozzá valamilyen friss fehérbor is. Sütőtökhöz a rozmaring, a gyömbér a fokhagyma vagy a chili. Az almához tehetünk tormát, mustárt. A narancshoz törhetünk szegfűszeget vagy főzhetjük egy kicsit pikánsra. A céklához adhatunk csokit, borsot vagy aszalt gyömbért. Erős paprikából is különleges ízeket lehet összehozni.Mustárt is készíthetünk ecettel, mézzel fűszerekkel, néhány hét érlelés még bele is fér karácsonyig. Mustármagot összetörjük, összedaráljuk, attól függően mennyire szeretnénk magosra a kész mustárt, hozzákeverjük az ízesítőket és mehet az üvegbe érlelődni.Aztán ott vannak a klasszikusok emlékszem gyermekkoromban, amikor a szomszéd család csokoládés és tojáslikőrt csinált karácsonyra. Aztán itt a franciák vodka- eper- méz kombinációja. Néhány szép üveg, raffinált csomagolás és kész is a gyönyörű ajándék.Van aki bonbont csinál karácsonyra - na azt én nem szoktam - vagy csokiba mártott kandírozott narancshéjat kis dobozban.A könyv, a könyv még fontos dolog, azt ugyan nem mi írtuk de benne van az ajándékozó, az ajándékozott. Kapocs ez, amelyet a betűk kötnek össze, hiszen oka van annak, hogy miért azt a könyvet csomagoltuk be, miután írtunk bele néhány sort, s ezek elkísérnek utunkon s levehetjük a polcról bármikor.Így ez az én fejemben a karácsonnyal, amikor már elrepült az idő már késő sajnálni, hogy nem töltöttünk elég időt valakivel. S a szép pillanatok, egy jó beszélgetés, egy meleg tea, forralt bor, egy együtt főzött vacsora emlékei elkísérnek egy életen át, a plazma tv meg előbb utóbb elromlik és a lomtalanítás szemétdombján végzi