Miért éppen Bali? 6. rész

  • 2018.04.05.
  • 9

Autós túrára indultunk következő nap, miután megegyeztünk, pontosabban kialkudtuk az árat a sofőrrel. Ebben, a szálláshely tulajdonosa, egy angol hölgy volt segítségünkre, sőt a program összeállításához is jó tippeket adott. Az egy dolog, hogy én kinéztem a térképen két helyet, amik közel vannak egymáshoz, az meg egy másik, hogy a valóságban néhány hegy, vulkán, szakadék, rizsföld, dzsungel választja el őket…Két dologban voltam biztos, hogy látni szeretném a Bratan tó partján fekvő úszótemplomot és a nem rég kitört vulkán lábánál elhelyezkedő Besakih anyatemplomot, ami a legnagyobb Balin. Utóbbiról sajnos mégis lemaradtunk, mivel egy túrára nem javasolták a két helyet, hiszen egész nap autóban kéne ülnünk, bár ez így is megtörtént, illetve az utóbbi templomot nagyon turistásnak mondták, ahol zaklatják az embert, hogy vásároljon, fizessen mindenért, ám sajnos ez is megtörtént az ehelyett javasolt másik templomnál is… 650.000 rúpia volt a sofőr napi díja és 800 ezerről indultunk, nagyjából megegyezett az előző heti árral.9-kor indultunk, itt is pontosan előállt a sofőrünk Agung, akinek a neve megegyezik az igen csak működő, fortyogó vulkánéval. Elnézést kért, hogy nem beszél jól angolul, de azért végigcsacsogta az egész utat, egész érthetően amúgy. Elmesélte, hogy rizsföldje van és másodállásban sofőr, hiszen 4 gyereke van, a legnagyobb fia egyetemre jár és azért dolgozik, hogy anyagilag támogassa őt, hogy később jó munkája legyen és Agung öregkorára aztán majd a fia gondoskodik ő róla. Náluk ez a élet rendje. Agung turisták által nem igen látogatott falvakon,utakon vitt minket keresztül és lelkesen magyarázott, véleménye szerint, így lehet legjobban megismerni Balit és ha mi boldogok vagyunk, ő is az. Ennyi, kérem szépen! Amúgy Julie-tól a tulaj hölgytől később megtudtuk, hogy Agung művész is volt régebben, több képe kiállításra is került, de a szeme már nem bírja az aprólékos munkát. Nagyon sok művész él amúgy a szigeten, úton útfélen faművesekkel, szobor rengeteggel, galériákkal találkoztunk és sok helyen a mestert is láthattuk munka közben, faragta például a következő portékát.Szóval első állomásunk a Jatiluwih település mellett található hatalmas rizsföld, ami látogatható és többféle túraútvonal közül választhat az idelátogató elvetemült turista, aki a déli hőségben kíván végigcsattogni rajta. Fél óránk volt, amiből persze egy óra lett, nem találtunk rövidebb ösvényt és amúgy is gyönyörű a táj, így elvesztünk kicsit a rizs birodalmában. A sofőrünk elmesélte, hogy ő is rizs termesztő és 3 féle rizst arat le a földjén félévente, fehéret, feketét és vöröset. A 3 féle rizs jelenlétét pedig a 3 istenséghez vezette vissza, hiszen a hinduknál Brahma, Siva és Visnu alakjában testesül meg az egy Isten. Ezért van minden településen 3 fő templom is, aztán ezenkívül még rengeteg, mert minden családnak külön temploma van és minden napra jut náluk valamilyen ceremónia, ahogy ő mondta, de esküvőre feldíszített kapukat is nagyon sokat láttunk, ami 3 napig tart…Tehát visszakanyarodva a rizsföldre, emberünk megkért minket, hogy ne időzzünk itt túl sokat, hiszen hosszú az út még a tóig, aztán Kintamaniba, ami a település és a másik vulkánuk neve is, így sapka, szemüveg és némi víz társaságában bevágódtunk rizs nézőbe. Egy lélek sem járt rajtunk kívül ilyenkor arra, na jó, találkoztunk még egy nyugdíjas párral, ki is használtuk az alkalmat fotóztatásra, ha már a szelfi botot rögtön első nap kettétörtem…Hamar kitikkadtunk a melegben, de élveztük a rövid túrát, még madárijesztőnek is sikerült beállnom, aztán kókuszvízért imádkozva visszacaplattunk a parkolóba, igaz fél km-rel arrébb sikerült célba érnünk, így várt még ránk némi gyaloglás, de Agung már széles mosollyal várt minket és gurultunk tovább a Bratan tóhoz Bedugulba. Érdekes, hogy az én fülem is bedugult itt, ugyanis pár napja megfáztam, valószínűleg a légkonditól és erre a napra velem jött egy 200-as csomag papír zsebkendő is, a fülem pedig nem igazán jól reagált a magasságra, úgyhogy szinte teljesen süket lettem arra a napra, nem volt kellemes, de a tudat, hogy mégiscsak Balin vagyok vigasztalt.Itt meglepő módon alpesi levegő fogadott minket, szinte fáztam, a szél is fújt, ráadásul dörgött az ég, lógott az eső lába, de mégis elmormoltam egy imát az összes hindu istenséghez, hogy legalább egy fotót sikerüljön úgy készíteni,hogy nincs ködben, felhőben a templom, hiszen 1700 méter magasan járunk. És lőn világosság…Ulun Danu Bratan templom vagy Pura Ulun Danu Beratan, a pura ugyanis templomot jelent. Úszó templomként ismért, Dévi Danu a termékenység istennőjének tiszteletére építették és sokan gyermekáldásért fohászkodva keresik fel a helyet. Ha magas a vízszint, teljesen beborítja a templom talapzatát, olyan, mintha a vízen lebegne. Az itteni klímáról még annyit, a hegyek között megterem az eper, ezért sok helyen árulják az út mellett. Olyan, mintha egy másik országba csöppentünk volna.Innen még hosszú út várt ránk Kintamaniba a Batur tó partjáig, csak a távolban láttuk kirajzolódni a vulkánt és olyan hajtű kanyarokon és keskeny, szakadék szélén vezető utakon közlekedtünk, hogy néma csendben vártuk az érkezést. Vicces volt, mikor éppen egy lejtőn lefelé menet a mi sávunkban pár darab nagyobb faág hevert és a sofőr megállt. Nem értettük, miért nem kerüli ki, hiszen a másik sáv szabad volt, nem jött szembe senki. A férfi, férfi módjára kipattant, hogy majd ő megoldja akkor ezt a problémát és “gyúrunk vazzeg” stílusban arrébb pakolja az akadályt, mire sofőrünk rázni kezdte a fejét, hogy ezt ne, ne, mert ezt itten egy útlezárás, mivel a sáv járhatatlan az autók számára, valószínűleg egy földcsuszamlás miatt zárták le. Úgyhogy hosszas fejvakarás és a többi autóstól új gps koordináták után érdeklődve, végül elég nagyot kellett kerülnünk, mire újból a jó irányba terelődtünk.