Ubudba érkezvén majomparádéba csöppentünk, de előbb elmesélem, miért ezt a várost választottuk a második hetünk eltöltésére. Ubud, Bali kultúrális központja tulajdonképpen, itt mindenki megtalálja, amire vágyik.Több múzeum, galéria található a város területén, de rengeteg a kávézó, étterem, jógaközpont, hindu templom, piac, a környéken pedig rövid időn belül megközelíthető gyönyörű rizsföldek, spirituális helyek, forrásvizek, és luwak kávé ültetvények várják az idelátogatókat. Nagyon turistás, de ez itt még sem zavaró és kihagyhatatlan hely, ha Balira utaztok szerintem, viszont nem csak egy napot, hanem minimum 2-3-at érdemes itt eltölteni.Sokat vaciláltunk itt is a szállással kapcsolatban, a legtöbb helyen van medence is, ami a meleg miatt jól jöhet, a város dimbes-dombos részein pedig igazi dzsungel élményben is lehet részesülni. Mi most olyat választottunk, ami a központban van, minden a szánkban, viszont az út zajától mégis elzárt helyen található, olyan, mint egy kis mini trópusi paradicsom, gyönyörű növényzet, csobogó, szobrok.Medence viszont nincs, csak jakuzzi, amit kérésre beüzemelnek, de nem igazán vágyunk 37 fokos vízben ücsörögni. Reggeli itt is van, szintén a teraszra érkezik, gyümölcs, és tojás bárhogy elkészítve, akár brutál édes banán palacsinta formájában is. A tulaj egy angol hölgy, mindenben segít, a szobákba összekészítenek a vendégeknek egy szettet, szúnyogriasztó spray-vel, útikönyvvel, majomriasztó csúzlival (üresen ajánlott használni, mielőtt az állatvédők felcsattannak, a hangja ami elriasztja a makikat). De van esernyőnk és jógaszőnyegünk is. Az előző szállásról a “dzsungelfürdőnk” nagyon hiányzik, itt sajnos az semmi extra, de túléljük nagy duzzogva.Az utcánk végében van a Szent Majomerdő, így délutáni érkezésünk és egy jó marhahúsos ebéd után, bevetjük magunkat rögtön. Lenyűgöző a környezet és a páratartalom is, de legalább a nap nem süt be. Ez egy természetvédelmi terület, mely spirituális, gazdasági és oktatási céllal is bír, hindu templomok is találhatók a területén.A hatalmas banyán fák láttán is csak a szánkat tátottuk, de a parkon keresztül folyó patak hangja is fokozza a hangulatot, a majmokról nem is beszélve.Mégis csak ők itt a főszereplők, etetni és lehet őket banánnal, amik felárasan megvásárolhatóak a park területén. Ezért az árusok gondoskodnak róla, néhány trükkel, hogy a majmok a turista vállán ülve fogyasszák azt el. A néni csak meglengette a banánt előttem és a kolléga már a vállamon is volt. A hülye turista (én) ezzel úgy próbálkozik először, hogy meghámozza a banánt… Nooormális Margit? Ezt a majom nyilván nem várja ki, kitépi a kezemből és megoldja ő. Tartottam tőle, hogy a csupasz vállamon esetleg összekarmolja a napon perzselt bőrömet, de nem, nagyon kis puhán odahuppan.Hozzájuk nyúlni viszont nem szabad, mert a reakciójuk kiszámíthatatlan, hagyni kell, hogy elvégezze amiért jött és továbbálljon. Így rabolt ki perc múlva az egyikük…Az etetősdi után továbbsétáltunk egy sötét erdős részre, ahol szaladgáltak fel-alá az erdő szürke, hosszú farkú ördögei, ha nincs a kézben vizes palack, kaja, zörgő szatyor, akkor nem igen zargatják a turistát. Kivéve, ha mégis… Ugyanis egy vicces kedvű kolléga úgy döntött, hogy felugrik a nyakamba, ami addig nekem is vicces volt, gondoltam, majd távozik, ahogy az előttem álló hölgyről is pár pillanat után. Hát nem.Fogalmam sincs hogyan, de rájött, hogy hol van a táskám cipzárja, ami egyébként nem látszott ki, hiszen csak a tetején van egy hosszú cipzár, nem lóbáltam, a vállam alatt volt, nem zörgött, no kaja, no pia nem volt benne, de akkor is megtalálta és nekilátott a melónak… A férfi próbálta elijeszteni, elővillantotta muszkliját, de ezzel nem ért el semmit, mert maki kolléga egyből kivillantotta csábos fogsorát, és jelezte, hogy meg se próbálja őt megakadályozni a terve megvalósításában. Célba ért, bár sokra nem ment vele, ugyanis kikurkászta magának a táskám alján rejlő teljes csomag nedves törlőkendőt, amit kirántott és röhögve eltűnt vele egy fa tetején. Hallatlan milyen igényesek a majmok mostanság, viszont nagy szerencse, hogy a szintén a táskában lévő, előtte átváltott, közel a heti költőpénzüket tartalmazó szütyőmet még elzártam egy belső zsebbe is… Hanumánnal el kell beszélgetnem…Nem csoda, ha ilyen kifinomult ízlésük van amúgy, zsákszámra kapják az édesburgonyát is a banán mellett. Egy szó, mint száz, menjetek a majomerdőbe bátran, de ha lehet a banánon kívül ne vigyetek magatokkal semmit…. A belépő egyébként nem volt egy ezres, ha jól emlékszem.A másnap reggelt másfél órás jógával indítottuk, ami nagyon nagyon jól esett a sok robogón ülés után. Hatalmas jógaközpontban voltunk, a heti órarend mindig jó előre fel van tüntetve a neten is, reggeltől estig változatos programokkal, meditációval, mindenki megtalálja  a kedvére valót, legyen kezdő vagy haladó. A hatalmas nyitott falú fa épületben reggel kellemes hűs levegő lengedez, madárcsicsergés, vízcsobogás itt is, friss zöldség és gyümölcsturmixok, igazi relax élmény. Kb. 2500 Ft a másfél óra, ha bérletet vesztek olcsóbb.Miután felkészítettük magunkat a napra, ismét robogó bérlés következett, itt még olcsóbb, mint Uluwatuban, 1200 Ft kb.Több, a térkép szerint egymáshoz közel eső desztinác