Komolyan tervbe vettem, hogy újra feltűnök a húspiacon, mármint ahol a bloggerek vannak terítéken.
Jó ideje alig publikálom, amit főzök. Most legalább megfogadom, hogy ezt a tendenciát nem folytatom. Reményeim szerint, ha a csapból nem is én folyok majd, de a csöpögés szintjén jelen leszek. A mai bejegyzést az inspirálta, hogy kaptam egy fincsi galambot Noémitől, amiből nagy elégedettségemre igazán jó leves kerekedett, amihez a fiatal jószág pihe-puha húsa elengedhetetlen volt. A leves az egyszerűség jegyében készült el, már ami ebben a témában rólam elmondható. Az egyszerűség a minimális fűszer felhasználásban nyilvánult meg. A folyamat első lépése, hogy a szárnyast jól meg kell pucolni, ami főleg a belső részekre vonatkozik. Ha a hátrészben benne maradnak a belsőségek, akkor a leves nem is lesz finomabb és nagyban elősegíti, hogy zavaros is legyen. Ezeket jól ki kell kaparni és kimosni. A galambot vízbe tettem és elkezdtem hevíteni. Só, egész bors, édeskömény magok és egy leheletnyi vietnámi fahéj adták a plusz aromákat. Ebben az esetben úgy döntöttem, hogy nem teszek a levesbe semmi hagymát és zöldséget. Tiszta hús és fűszer ízre vágytam. És jól is döntöttem. A fiatal állat hamar megfőtt. Szinte egy óra elteltével egészen puha lett. A húst kivettem, majd nekiálltam a tőlem nem távol álló macerának, hogy az amúgy is tiszta levest még tisztábbra szűröm. Ehhez egy nagy kávé filter kellett. Az átcsöpögő leves szupertiszta lett. és minden kurkuma és sáfrány nélkül is szépséges sárga lett. És a truváj az egészben, hogy miért nem használtam zöldségeket, hogy legújabb felfedezésem a rose matta rizs, avagy keralai vörös rizs. Ez egy különleges telt, földes ízű fajta. Előfőzve árusítják. Tápanyagokban elképesztően gazdag, mivel egy fekete gyapottal dúsított meszes, agyagos, iszapos talajon termesztik. A rizs héja piros. Amikor ettől megfosztják a szemek rózsaszínűek lesznek. Némi sárgás árnyalattal kerül forgalomba, ami többnyire az előfőzött rizs velejárója. ezzel az eljárással még több hasznos anyag marad a rizsben. A neten azt olvastam, hogy 2011-ben mindössze 25000 tonnát engedtek exportra az indiaiak. Hát ez nem sok. Szóval ennek a rizsnek a földessége pont kiváltotta a zöldségeket, de a külön főzés miatt a levesnek is megmaradhatott a tiszta galamb íze. Ki-ki vérmérséklete szerint tehetett a levesbe belőle.Megjegyzem nemrég egy Vendée-i kacsa combból és rose matta rizsből készítettem rizses húst, amit mellesleg utálok gyerekkorom
óta. Mondnom sem kell, hogy mekkora különbség kerekedett a két fantasztikus hozzávalóból. Akár már
szerethetném is a rizses húst :) A galambot szépen ízeire szedtem. A lét felmelegítettem a hússal egyetemben. Petrezselyem és vizitorma az íz és szín kedvéért, majd irány fotó fotózzni. Mára ennyit. És azoknak is ígéretet teszek, akik anno szerették a féktelen szövegelésemet, hogy hamarosan az is visszatér és nyomom a vakert :)