Végre egy nap, vagy inkább végre van nap. A májusi ősz nem annyira kellemes, mondhatni cudar. Ha nem lennék rest, Isten bizony visszakapcsolnám a fűtést is. Ma meg csak úgy, mintegy fricskaként, hirtelen igazi tavasz, majdhogynem nyár lett. Mondtam is Sárának, hogy inkább otthon húzza az igát, a laptopját kiviheti a kertbe is. Úgy is lett, már hatkor otthon voltunk. Ez bizony nálunk korán van.Szóval, beajánlottam egy nyáridéző üdítő levest vacsorára, ami
lassan készül, de gyorsan elfogy. Hogy kár-e a vesződségért. Persze, de megéri.... Vitathatatlanul sok a pepecs ezzel a levessel és az is tény, hogy vannak hasonlóan finom levesek még a világon, de akkor is megéri legalább a tészta batyukat elkészíteni belőle. Mert hogy ez egy olyan leves, amiben tésztába csomagolt rákhús adja a betétet. A batyuk önmagukban, némi szósz kíséretében is kiváló vacsorát alkotnának. A leves alapja apró tarisznyarák volt. Egy nagy maréknyi rákocskát (2-3 cm) vízbe tettem némi gyömbér kíséretében.
Főztem vagy 30-40 percet, amíg szépen kifőttek az ízek a páncélokból. Ahogy ezt is a vietnámiaktól szereztem be, szert tettem egy adag kék úszórák húsra is. Na, ez utóbbiból kreáltam a kis táskácskákat is. A kínaiak won-ton tésztának hívják. Hogy más népek minek, arról lövésem sincs. Lehet fagyasztva is kapni pl. az Asia bt-nél, de mind kínaiak, mind vietnámiak is áruják frissen. Ezt utóbbit jobban szeretem. Ha a tészta nem teljesen friss hihetetlenül törékeny. Ilyenkor mindössze vizes kézzel meg kell tapicskolni. Ettől szépen megpuhul.A kék úszórák húsát összekevertem apróra vágott mogyoróhagymával és gyömbérrel, friss apróra darabolt zölsborssal és halszósszal. A masszát a kicsi tésztalapok közepére tettem és szépen behajtogattam a széleit, mintegy legyezőszerűen. Sára is segített nekem, hiszen ez egy macerás dolog. Ő laposan fogta össze, félbehajtva. Ezek látszódnak a fotón. Meg persze ezek lettek a szebbek is. Részemről gőzpárolóban főztem meg a batyukat, de vízben is ugyan olyan jó, csak arra kell figyelni, hogy amint feljöttek a víz tetejére ki kell venni, mert könnyen túlfő a vékony tésztalapocska.Vigyázat! ha közben elkezdünk belenassolni, fennáll a veszély, hogy nem lesz egy-két darabnál több ilyen fincsi betét a levesben. Beleszerettem. Nagyon sok tennivaló már nem maradt. A levesbe beletettem a rákhúsos táskákat, némi friss uborka szeletet, nyers szójacsírát. Ebből csak a távolkeletiek által ártultat ajánlom, mert a nagy üzletláncok termékei silányak. Egy valamire való csíra nem hosszabb 4 cm-nél. És amit a legjobban szeretek a távolkeleti levesekben az a jégaláta levél. Nyugodtan bele lehet dobni friss, felszelt jégsalátát. Ahogy ropog, az mennyei. Ebben a levesben semmi sznobizmus sincsen. Tiszta ízek és friss ropogósság.Esküszöm ezzel egy drogost is leszednék a szerről :) Még akarok!!!
Csak nem függővé váltam???Hozzávalók:apró tarisznyarákokkék úszórákhúswon-ton tészta lapokgyömbérfriss, zöldborshalszószuborkajégsalátaszójacsíra