Érezted már, hogy valak nem véletlenül kereztezi az utad? Hogy nem véletlenül került az életedbe? És szembesültél már vele, hogy az élet egy pillanat alatt felülír mindent? Egy pillanat és az addig biztos pontnak és örök menedéknek tűnő emerek és helyek örökre elveszni látszanak... egy pillanat és minden megvátlozik...egy álom mikor érzed, hogy valami nincs rendben...beszélned kell vele...hívod, de nem veszi fel a telefont....elrendezed magadban...semmi baj....nincs telefon közelben...mindennek rendben kell lenni...magaddal törődsz...élvezed a régen kapott szabadságot...elhessegeted a rossz gondolatokat...Aztán haza mész...és kiderül nem volt véletlen
az álom...a fel nem vett telefon. Józsi élet halál között lebeg. A hírre mész haza...hogy semmi biztosat nem tudsz róla... És te még pár hete azon nyávogtál, hogy a téli szálláson kevesebbet fogod látni.....most azt sem bánnád, ha soha nem jönne el a téli szállásról....csak élne....és lenne...Otthon lekötötték az áramot egy elkeveredett számla miatt. De egy pillanatig sem idegesít, bosszant...sz@rsz rá....annyira másodlagos....Egyik pillanatról a másikra az ő elzárt világában találod magad...vigyázol a telefonra, hogy le ne merüljön, mert nem tudsz hírt kapni róla...nem tudod értesíteni azokat, akiknek ugyanolyan fonotos, mint neked...mindent kirámolsz a fagyasztóból, amit át lehet menteni Lacihoz...a maradék nyári munkádat, pedig a, kukába dobod...de ez most teljesen nem érdekel...gyertyafénynél hajtod álomra a fejed...az ő elemes rádióját hallgatod és álomba sírod magad, mert nem lehet igaz, hogy az embert, akit apádként szeretsz (mert, most már biztosan tudod, hogy így van...sőt), lehet, hogy örökre elveszíted és még csak el sem tudtál búcsúzni tőle....Furcsa az élet....valahogy jó is ez az elcsendesülés,hallod a gondolataidat, nem tudsz elmenekülni a "világ zajába" előlük....szembe kell nézned velük... Kicsit mintha helyet cseréltél volna vele, számodra megszűnt minden mesterséges dolog...őt pedig körül veszi a technika....a gépek...Sok mindennel tisztába jön az ember....ilyenkor világosan érzed mi is az igazán fontos neked. Élőholtként élsz napokon át....zaklatod a főnökét, aki kapcsolatba tud kerülni a kórházi hírekkel.Aztán mikor már nem bírod tovább kiöntöd a szíved a főnökasszonyodnak....és tálcán kínálj a megváltást....a rokona az intenzíven dolgozik...elmondja...jobban van....átkerül az osztályra...és mehetsz hozzá...végre....Ott vagy és láthatod....foghatod a kezét és érezheted, hogy tényleg van, hogy él.....Kimész az őstölgyesbe....megszakad a szíved, hogy nélküle kell ott lenned...,de köszönetet szeretnél mondani az embernek, aki nélkül Józsi már nem lenne, és aki az érte való tiszteletből átveszi a helyét, míg vissza nem tér...tényleg hisz benne, hogy megtörténhet. Öleled a kutyákat és sírsz a "vállukon"....folyik a könnyed mikor azt kell hallanod, hogy ahhoz, hogy tereljenek be kellett csapni őket azzal, hogy Szuszinkás felvette a Józsi kalapját, mert csak úgy indultak el vele, a marhák közé. Azt hittem, hogy Kesely elpusztul...láttál már kutya szemében végtelen szomorúságot és feladást???? Én láttam....Azt gondoltam soha nem leszek képes többet kimenni oda Józsi nélkül...de képes voltam....köszönettel tartoztam az embernek, aki nélkül Jószi már jó esélyel nem lenne köztünk.....Félig belehaltam, de képes voltam rá....Szuszinkás csak anyit mondott....Ne sírj!!!... Hosszú és nehéz hónapok következnek....de a hatalmas akaratának hála egy fél oldali bénulás után....fél évvel a balesete után végre újra kint van a marhái és kutyái között....látogatóként....az erejét próbálva....de ott van.... újra...néhány napra....és aztán teljesen egyedül is néhány napra...és majd újra néhány napra...és hiszem, hogy újra teljes életet élhet a marhái és kutyái közt. És újra bebizonyosodott, hogy nem mindennapi ember ő, hatalmas utat járt be és hatalmas akaratot mutatott meg. Soha nem tudom megköszönni a Jó Istennek, hogy új esélyt adott neki az újrakezdésre, hogy ilyen erőt adott neki....és Szuszinkásnak, aki ha nem talál rá és nem veszi vállára a feladatait, hogy újra kezdhessen, talán soha nem mondhatnám azt, hogy Józsi május elseján újra megyünk hozzád....a téli szállásra, hogy lássunk a marháid, és kutyáid között....Azt hieszem van még egy feladatom....el kell mennem oda...egyedül....rohadt nehéz lesz....hetek óta beszélem le magam róla...de képes leszek megtenni...azt hiszem ez az én vezeklésem és ezután hihetem, hogy bármi csoda megtörténhet....minden este azzal az imádsággal hajtom le a fejem, hogy adjon a Jó Isten neki olyan életet, amiben teljes életet élhet....úgy érzem a Jó Isten nagylelkű volt vele....és ezzel és az emer feletti akaratával együtt egy új élet lehetőségét adta meg számára. Drága Éva, az utolsó bejegyzésemhez írt hozzászólásodból szeretnék idézni, ami nagyon a szívenmhez szólt és hiszem, hogy hatalmas ereje volt:Azt kívánom hogy Józsi még sok szép és kellemes perceket szerezzen nektek!Köszönöm a Jó Istennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy itt lehessen velünk!