Lassan szàll a szürke és a kék méglassabban szivàrog àt az égen,
homàlyban àll az erdő s minden àgpuhàn mozog, úgy mint a vízfenéken.A szürkeség eloszlik, győz a kék,minden égi füstöt magàba fals a dúdoló hajnal elé szaladkét fiatal fa, sötét làbaial.Harsàny fürtökben lóg a fény s a tàjsok àg-bogàn ökörnyàl lengedez,ragyogva lép az erdő szerteszét,lépte vidàm és egyszerre lenge lesz,nedves fején a nappal tàncba kezds a réten nem jöhet most senki àt;ezüst halakat viràgzik a tóés az éles hangú reggel így kiàlt:halihó ha-hó ha-hó halihó!Radnóti Miklós