Egy tipikus olasz étel - egészen pontosan a nápolyi konyha remeke, amit ma hoztam nektek. Nagyon, de nagyon régóta szemezek vele, végül rászántam magam és annyira bánom, hogy eddig féltem tőle. Miről is van szó: ez az étel tulajdonképpen egy emeletes, töltött bundáskenyér. Két kenyér közé mozzarellát teszünk, majd megmártogatjuk, bepanírozzuk és bő olajban kisütjük.Én rettegtem, hogy majd kifolyik a sajt és minden odalesz és a végén még egy normál bundáskenyeret sem bírok a család elé tenni, de szerencsére nem így lett!Úgyhogy ne izguljatok, a sajt marad, a tojásos kenyér kisül és a család majd elégedetten fogja felfalni az egész tállal.Hozzávalók 2 személyre:8 szelet kenyér (én most szögletes Pesti kenyeret vettem)1 gombóc mozzarella (az a lében úszkálós fajta)2-3 dl tej4 evőkanál liszt1-2 tojássóbors A mozzarellát felszeleteltem, majd 4 szelet kenyeret letettem egymás mellé. Mindegyikre tettem 1-1 szelet mozzarellát úgy, hogy a sajt ne érjen túl a kenyér szélénél. Majd mindegyik sajtos kenyeret leborítottam egy újabb szelet kenyérrel. Eddig kb olyan, mint szendvicset készíteni :-) Most jön a cseles rész!Három mélytányért kitettem egymás mellé az asztalra. Az elsőbe beleöntöttem a tejet. A másodikba a lisztet. A harmadikba pedig felvertem a tojásokat (én két kisebbet használtam), amit megsóztam és borsoztam is.Aztán fogtam az első szendvicsemet (kéz remeg ezerrel) és először gyorsan megforgattam a tejben (nehogy túlszívja magát), majd a lisztben és végül a tojásban. (persze az ujjaim közben lisztes-tojásos gombócokká alakultak, de sebaj) Ezután tűzforróra hevített olajba dobtam, és már sült is az én mozzarellás kenyérkém. Legnagyobb meglepetésemre a fordításkor sem buggyant ki az olvadt sajt, így mindkét oldala szép aranybarnára sült.Érdemes még melegen tálalni, irtó vicces, ahogy nyúlik benne a sajt.Mi néhányat tejföllel megkenve és lilahagymával megszórva ettük, de volt, amire fokhagymás pirított szegfűgomba került. Magában is isteni ám!