Különleges emlékem, büszke is vagyok rá, elvégre az ember nem mindennap főz a Gundelben. (Meg enni se eszik mindennap ott.)
A 2000-es évek elején, többször járt  Budapesten Mina Dobic makrobiotikus tanár és terapeuta, egyik alkalommal a Gundelben szerveztek neki ebéddel egybekötött előadást, tanácsadást. A könyvét – Gyönyörű életem "Hogyan lettem makkegészséges a makrobiotika segítségével?" – 2000-ben adta ki a Bioenergetic Kiadó; mivel ezt a könyvet én fordítottam magyarra, megkértem a szervezőket, hogy egy kis konyhai segítség fejében ingyen vehessek részt a programon. Gondoltam, szívesen tisztítom gyökérkefével és vágom a gyökeres zöldségeket a Mina által főzött ebédhez...  Voltunk néhányan segítők, és a Gundel étterem is rendelkezésre bocsátott szakácsot, cukrászt, pincéreket. A programon derült ki azonban, hogy mivel Mina éppen előad az egyik emeleti teremben, nem tud egyszerre a konyhában is tevékenykedni, így nem tudja magyarázni a szakácsoknak az ételkészítés menetét. A szervező hölgy is folyton ingázott a konyha és az előadóterem között. Mit ad Isten? Szinte észrevétlenül vettem át a konyhai teendők irányítását, és készítettem elő az alapanyagokat. Mondhatom, hogy ha nem is teljesen egyedül én főztem az ebédet, nagyon sok feladat hárult rám, hogy időben meglegyen minden. Receptek, leírás volt ugyan, de azt értelmezni kellett és nem volt eléggé részletes. A szakácsok kicsit idegesek voltak amiatt, hogy nem a számukra megszokott anyagokból és módon kell főzniük, a Gundel főszakácsa berzenkedett (a szavait nem idézném most, de mulattam rajta magamban). A lényeg, hogy sikerült elkészítenünk egy gazdag zöldséglevest, a második fogást, amiben sokfajta módon elkészített gabona és zöldség szerepelt. A karob tortát, harmadik fogásként a cukrászok, a cukrászatban készítették, hozzájuk sajnos nem tudtam lemenni, hogy megnézzem, hogyan készül, pedig szerettem volna látni. Mindenesetre nagyon finom lett! 
Ebédnél felmentem a konyhából az emeletre, megnézni, hogy ízlik a résztvevőknek. Minden nagyon finom volt és remekül ízlett. Mina ebéd közben is magyarázta, mi micsoda, milyen gyógyhatással bír és hogyan készül. Az étkeket az étterem pincérei szolgálták fel. Képzelheti a kedves olvasó, hogyan vélekedett a két tisztességben megöregedett, hagyományos fogásokhoz szokott, tipikusan hazai elegáns éttermi pincér mindarról, amit itt hallott, látott, amíg hordták be a tálakat!  "Kamu az egész!" - súgta oda az egyik pincér a másiknak, véletlenül meghallottam. Mi más lehetett volna a véleményük?  Egyik pillanatról a másikra nehéz azonosulni a gondolattal, hogy ez a kis nő valóban ezektől az ételektől gyógyult meg súlyos betegségéből, hogy a táplálék és az egészség között mélyebb összefüggés lehetséges. Kamu az egész! - idézzük itthon néhanap. Hogy mi a kamu és mi nem, hát ezt tényleg sokszor nehéz eldönteni.
Minával akkor már nem először találkoztam, hiszen könyvének fordításakor vele együtt szinte átéltem gyógyulástörténetét, kísértem gondolatban a folyamatot. Akkor már évek óta foglalkoztam makrobiotikával, ezért is kért fel a kiadó, hogy fordítsam le ezt a könyvet. A munka mélyreszállást, lendületet, megerősítést, objektív reményt és élvezetes kalandot adott nekem. Nem meglepő, hogy amikor személyesen találkoztunk, akkor sem csalódtam, őszintén kedves, természetes, szeretettel teli embert ismertem meg benne.
Hát ennyi a történet. Főztem a Gundelben, igen! Valahol még megvan a receptes paksaméta. Sajnos fotóm nincs az esetről, szóval dokumentálni nem tudom. Aki nem hiszi, járjon utána! :)