Körtekirakat

  • 2017.08.15.
  • 3

A körtefát néztem, amint kicsi madarak érkeznek lakmározni a termésből. A fa alatt hullott körte is volt már. Először a csipegetett példányok esnek a földre, a csőr nyomán barnulni kezd a gyümölcs és azután gyorsan romlik. A méheket ez nem zavarja, ők ezt eszik, könnyebben hozzáférnek a megkezdett körtékhez. Ha ilyenkor keresünk ép darabokat a hullott körték közt, találunk, persze, csak arra vigyázzunk, meg ne csípjenek­* a mámoros méhecskék.
Falatozó madarakat nem könnyű lencsevégre kapni, mert néhány csipet gyümölcs után máris továbbrepülnek egy másik ép körtéhez, és a levelek is el-eltakarják őket, de azért nem lehetetlen. Egyszer sikerült egy fakopácsot is lefotóznom, amint épp körtézik! A körtefát bámulva elgondolkoztam azon, mit veszíthet az a gyerek, aki körtét csak becsomagolva lát a szupermarket hűtött polcain, és nem néz körtefát madarakkal, darazsakkal, azt sem figyeli meg, hogy a fűben hogyan vonulnak a hangyák a széttaposott gyümölcsökön.
Fotó: Szepesi Dóra
*Csípésre elsősegélyként jeges borogatást tegyünk, vagy szódabikarbónából, vízből pépet készítünk és azt tesszük rá, vagy friss petrezselyemlevelet apróra vágva, vagy mustárt vagy fogkrémet kenünk rá. Az égető fájdalom hamar elmúlik.
A darazsak nem szeretik az ecet és a szalmiákszesz szagát, érdemes ezekkel időnként átmosni az ablakpárkányokat. Kiváló darázscsapdaként alkalmazható egy tálka citromos víz, amelybe néhány kanál cukrot feloldunk.