Hurrá, archetípus vagyok!

  • 2017.02.14.
  • 7

Az Életválságok meséi – mesekalauz útkeresőknek* nem az első Boldizsár Ildikó könyv, amit olvasok. Réges-régen érzem, a mese megsegít. Ez a legutóbbi kötete útkeresőknek szól, és vajon ki nem útkereső? Ez a könyve is mindannyiunknak szól.
„Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond a történeteiről az önmagáról mond le.” – ez az Odo Marquard idézet a mottója a könyvnek, és mindenképpen arra bátorít, hogy megannyi nehézség ellenére nehogy lemondjunk önmagunkról. Ha nem is mesélünk, hallgassunk, olvassunk mesét, vagy éljük meg a történeteinket meseként, vagy a meséket saját történeteinkként. Ez utóbbi maga a meseterápia. Szerencsés, akinek meséltek gyerekkorában, jó, archetípusos meséket, mert akkor egy olyan táplálékba kóstolt bele, amelyet életében mindig igényelni fog, vágyni fog rá – az egyik legbiztosabb forrásnak bizonyulnak Boldizsár Ildikó mesegyűjteményei. Ez a könyve inspiráló magyarázatokkal egészül ki, amelyeket tovább szövögethetünk magunkban.
Élővé tenni az üzeneteket
„Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk – s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk.” Ha észrevesszük, hogy nem a sajátunk, akkor „átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba. … A meseterápiában úgy segítjük ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe zárt üzeneteket. … A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolósági pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához.” – írja legutóbbi fülszövegében a szerző.
Gyógyír életsebekre
A könyvben 54 mese és hozzá tartozó kalauz található. Vannak köztük öngyógyító történetek, szorongást, félelmet oldó mesék, valóságtévesztéssel és téves érzékeléssel foglalkozó mesék, olyanok, amelyek a családi rendszer zavarait vagy a párkapcsolati válságokat  mutatják meg, kaphatunk mesékből gyógyírt életsebekre, betegségekre, veszteségekre. Ezek mind fejezetcímek. Az olvasó mindegyikkel talál közös pontot, egy szálat, aminek révén érdeklődése fölébred. Azonosulhatunk akármelyik szereplővel, ha csak ideig-óráig is, lehetünk kicsi királyfi, szorgos vagy lusta lány, kiskakas, vak vagy sánta, de akár Napot helyettesítő ember… Vagy akár gonosz mostoha, vagy nagyravágyó feleség – de csak addig, amíg fel nem ismerjük, hogy valójában erre a szerepre nem érdemes pazarolni a drága időnket… Mindenesetre öröm felfedezni, hogy bármit teszek, bárhogy élek, archetípus vagyok! Érdemes több szerep szempontjából megnézni a mesékben egy-egy helyzetet, kilépni, belépni, – de rálátni a történetre a mesélő szempontjából a legjobb.
Aranyeső vagy szurokeső?
De jó volt, amikor ebben a gyűjteményben is megtaláltam Holle asszonyt, vagyis, ahogy én a régi Grimm mesegyűjteményből ismerem, Holle anyót. A legkedvesebb mesém. Miért? Talán csupán azért, mert nagymamám olyan szuggesztíven mesélte nekem ezt a történetet, hogy szinte sajátommá vált. Gondolom, közismert a mese: van egy mostoha, annak egy édeslánya és egy mostohalánya. A szorgos mostohalánnyal mostohán bánik, a lusta édeslánnyal kivételez. A mostohalánynak mindennap fonnia kell, amíg kiserken a vér az ujjából. Egy napon meg akarja mosni a kezét a kútban, ám beejti az orsót, és mert fél nélküle hazamenni,  utána ugrik a kútba. Egy földöntúli világban találja magát, különböző jótetteket hajt végre, kiszedi a kemencéből a megsült cipókat, lerázza az érett almákat a fáról. Majd eljut Holle asszony kastélyához. Elszegődik hozzá. Mindennap rendet kell raknia a házban, a párnát szépen föl kell ráznia –  és akkor a fenti világban, szép pelyhekben hull a hó. Jó szolgálatáért jutalmat kap, amikor haza kívánkozik, Holle asszony maga vezeti a kapuhoz, és amint áthalad rajta, aranyeső hull rá, ezt kapta, ezt vitte magával haza. Megirigyelte a lusta lány, ő is szeretett volna aranyesőt kapni: végigjárta a szorgos lány útját, de ő nem teljesítette a feladatokat, lusta volt. Meg is lett a jutalma: a kapu alatt aranyeső helyett szurokeső zúdult rá és rajta is ragadt. … B. I. magyarázata szerint a mese fordulata akkor következik el, amikor a lány elmondja honvágyát Holle asszonynak: „Jobb otthon a fekete, mint másutt a fehér, s ha mégannyira jó dolgom van is itt lent, mégsem maradhatok tovább, föl kell mennem az enyéimhez:” Nem maradhat odalent, hiszen nem élni ment oda, hanem valamit megtalálni, és amikor megtalálta, vissza kell mennie saját életközegébe. A mitikus Holle asszony a halál birodalmának úrnője, élőknek csak átmenetileg lehet ott helyük, az út véget ér, és az új élet kapujában aranyruha jár annak, aki újra kézbe tudta fogni élete fonalát.  A szurtos lány története azért kerül a mesébe, hogy örök figyelmeztetés legyen, az ímmel-ámmal, nem idejében végzett munka után szurok a jutalom. Ami még figyelmeztetés: nap mint nap át kell menni ezen a kapun, és rajtunk áll, aranyeső vagy szurokeső lesz-e a jutalom.
Pipöretyúk!Nem ismertem Az átkozott pipöretyúk című magyar népmesét, amit itt olvastam, kedvencemmé vált.  Ez a mese amellett, hogy bemutatja a téveszmék kialakulását, azt is felfedi, hogyan lehet elejüket venni. A szerző leírja a mese utáni kalauzban, hogy egy szívéhez közel álló öngyógyító történet fűződik hozzá. Egy ismerős fiatal hölgy arról számolt be neki, hogy a pánikbetegségéből ennek a mesének a segítségével sikerült kigyógyulnia; a negatív gondolatokat, érzéseket, indulatokat egy támogató varázsmondattal vissza tudja fordítani: amikor megrohanták a negatív gondolatok, elég volt csak nyakon csípni a pipöretyúkot: „Nyakonfogni az átkozott pipöretyúkot, levágni, megsütni és megenni – idejében!”. A pánikbeteg nőnek egy idő után elég volt, hogy amikor bekerült a negatív spirálba, egyszerűen csak felkiáltott: „Pipöretyúk!” és gondolatban kitekerte a nyakát.
Nekem még nagyon tetszett A tojásból teremtett lány meséje, azt sem ismertem. A könyv végén pedig egy csodálatos történetet találunk, a címe: Sanvel és az Anahakan rózsa. Kozmikus távlatokat nyit, amiről itt most nem akarok írni, el kell bizony olvasni! Megéri!
(Szepesi Dóra recenziója)
*http://www.lira.hu/hu/szerzo/boldizsar_ildiko?kampany=aw2-boldizsar&gclid=CIerw6vmydECFQONGwodI8kDmg