Megtaláltuk a dédi elveszett receptjét!

  • 2018.01.21.
  • 5

Nem olyan régen levelet kaptam egy kedves olvasómtól, többek között a következőket írta:
“Még szegény Anyukám – ezelőtt sajnos sok évtizeddel már – készített egy olyan diós-habos süteményt, amiben liszt nem is volt, lapos kis rudacskák, tojáshabbal a tetején! Ennek a receptjét sehol sem találom, nagyon szeretnék hozzájutni, s szeretném megkérdezni, hogy nem ismeri-e véletlenül ezt a sütit? Nagy örömet szerezne vele, ha megsüthetném az unokámnak az ő dédnagymamájának a süteményét. Nagyon szépen megköszönném és szeretettel üdvözlöm: Emília Budapestről.”
Először sajnálkozva válaszoltam, hogy nem ismerek ilyen süteményt, de aztán eszembe jutott, miért is ne kérdezzem meg a blog Facebook-oldalán, hátha valaki ismeri. Amint megosztottam Emília kérdését, szinte pár percen belül érkeztek is a válaszok: ki zongorabillentyű, ki diós stangli, ki jeges néven ismerte ezt az édességet, amelyről és soha még csak nem is hallottam, de a recept láttán azonnal el is készítettem. Nagyon egyszerű, nagyon finom – és igen, az volt a dédnagymama elveszett receptje.A hozzászólásokban több receptet is leírtak, én az alábbit követtem,nem nagy adag, de 4 személynek elég is, mert tömény. Hogy hány darab lesz belőle, az attól függ, milyen hosszú billentyűket készítünk – túl hosszúakat nem érdemes, mert eltörnek úgyis.   Hozzávalók 4 személyre:
20 dkg darált dió
2 tojás sárgája
10+10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
1. A legjobb – amennyiben rendelkezünk késes aprítóval -, hogy ha abban daráljuk meg a diót, és amikor már elég jól összeaprította a gép, beledobjuk a két tojás sárgáját, az egyik 10 dkg porcukrot, és kevertetjük tovább.
2. Kiborítjuk a keveréket a munkalapra, és kinyújtjuk sodrófával úgy, hogy közben téglalap alakúra egyengetjük.
3. A tojásfehérjét a másik 10 dkg porcukorral kis gépi habverővel addig verjük, amíg jó sűrű masszát nem kapunk. Kicsit folyni fog még, de az nem baj. Ezt a masszát rákenjük a dióra.
4. Késsel vékony csíkokra (zongorabillentyű) vágjuk a lapunkat, és ezeket a csíkokat sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk. 5. 100 fokos sütőben szárítsuk a stanglikat kb. 20 percig, addig, amíg a máz meg nem keményedik kissé a tetején.
Örüljünk annak, hogy vannak az életben ilyen egyszerű dolgok, amiket csak pikk-pakk összedobunk, és jók.