Tegezzem vagy magázzalak?

  • 2017.10.05.
  • 8

Vannak emlékeitek kínos, tegezést és magázást kerülő szituációkról? “Ó, nahát …ööö…szép jó napot…hogy vagyunk mostanában? És, merrefelé…?” Lidércnyomásos beszélgetések kezdődhetnek így, főleg, ha a beszélgetőpartner sem teszi tisztába viszonyunkat, azaz, hogy mi most akkor tegeződünk, vagy magázódunk?
Saját kamaszkoromból élénken emlékszem, de gyerekeimen is láttam és látom, micsoda kínlódást jelent egy nem egyértelműen idős vagy fiatal személy köszöntése; szia vagy csókolom? Vagy jó napot kívánok? Én magam alig vártam, hogy kikerüljek a tinédzserkorból, hogy végre majd bátran köszönhessek mindenkinek azt, amit akarok – de ez a kérdés csak hosszú-hosszú évek múlva lett egyszerűbb. Magabiztosságom ezen a téren egyenes arányban növekedett életéveim számával; most már nagy százalékban bátran eldöntöm, hogy tegeződöm vagy magázódom, bár, hozzáteszem, hogy gyerekeim osztálytársai közül többen úgy sziáztak le, nem hagyva meg nekem a választás jogát, mintha valaha is játszópajtások lettünk volna valamelyik homokozóban.  Ezért is éreztem mindig fontosnak, hogy beszéljünk a tegezés-magázás szabályairól, annyi minden máson lehet stresszelni, legalább ezen ne kelljen…
Szevasz! Itt még egyszerű a helyzet…

Az alapszabály az, hogy semmit sem lehet kőbe vésve leírni; két ember relációjában a a tegezés felajánlása nem, kor vagy – munkahelyen – rang szerint történhet.
1. Nő-nő, illetve férfi-férfi viszonyban az idősebb dönt arról, hogy tegeződhetnek-e a felek, vagy maradnak a magázódásnál. A dolog pikantériája, hogy az illemszabály szerint ugye a fiatalabbnak kell köszöntenie először az idősebbet, ő pedig nem élhet automatikusan a tegezéssel, ha meg már engem valaki, egy nálam fiatalabb Jó napot kívánok!-kal köszönt, ki vagyok én, hogy csak úgy visszahellózzam? Nos, ilyenkor általában illemtudóan én is jó napot kívánok, majd azt mondom, hogy inkább tegeződjünk. A tegezést visszautasítani, és/vagy legközelebbi találkozáskor ismét magázni engem bárdolatlanság, illetlenség, és sértő. Azt fejezi ki vele az illető, hogy én annyira öreg vagyok, hogy nekem már nem jár a szia. Munkahelyen a magasabb rangú fél ajánlja fel a tegezést – ahol nincs olyan egyezmény, hogy a vállalaton belül mindenki tegeződik -, de azért itt is történhetnek érdekességek: képzeljük el, hogy a már nyugdíjas korú takarítónő, Pannika néni és a huszonéves vezérigazgató Katalin vonatkozásában hogy alakul ez a sztori. Pannika néni valószínűleg nem fog előállni azzal, hogy “Katalin kedves, én vagyok az idősebb, tegeződjünk!” – ellenben Katalin, ha eléggé magabiztos, a kort tiszteletben tartva nyugodtan felteheti a kérdést, hogy “Pannika (esetleg Panni néni), nem bánná, ha tegeződnénk?”
2. A férfi-nő kapcsolat csak látszólag egyszerűbb. Egyik részről áll a szabály, hogy a nő dönt, egyedül ő ajánlhatja fel a tegeződés lehetőségét (bár a felajánlás csupán látszólagos, a férfinek kutyakötelessége elfogadni) – de persze itt is előbb a férfi köszön, utána a nő, tehát, ha a férfi magázással indít, de én, a fogadó fél tegeződni szeretnék, vagy egyből azt mondom, hogy ugye tegeződhetünk? Ő ekkor bólint, és akkor azt mondom, hogy szia, vagy az elegánsabb, egy bekezdéssel fentebb bemutatott forma szerint járok el.
Azonban.
Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor 25 éves lány találkozik a 65 éves férfivel. Na most? Ki ajánlhatja fel a tegezést? A szabály szerint elsőre úgy tűnhet, hogy a nő, de azért az elég furán venné ki magát, nemde? Ám ha a 25 éves nő a 65 éves  férfi főnöke…? Első esetben az életkor übereli a nem szerinti előjogot, utóbbiban viszont a nő magabiztosságán múlik, hogy fel meri-e ajánlani a tegezést, vagy kényelmesebb a magázásnál maradni. Fordított szituban – 75 éves nő, 25 éves férfi – nincs is kérdés.
Élénken emlékszem, amikor aktív újságíró koromban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök a városunkba látogatott, és ott egy viszonylag szűk körű sajtótájékoztatón tehettük fel neki a kérdéseinket, senki sem merte visszategezni, pedig ő úgy indított, hogy “na szervusztok, drágáim, mondjátok”. Ma sem vagyok biztos benne, mi lett volna ott a helyes formula, esetleg egy “szervusz, Árpi bátyám”? Biztosan sokan meghökkentek volna… Árpi bácsi pedig valószínűleg mind életkora, mind rangja miatt úgy gondolta, hogy ő aztán bátran tegeződhet. És ez valószínűleg így is volt.
Egyébként, elkerülendő a plusz köröket, egyúttal felrúgva az illem alapvető szabályait, ha tegeződni akarok, sokszor azért köszönök előre a nálam fiatalabbnak, hogy megkönnyítsem a dolgát; ugyanakkor, meglepetésemre, sokan nem ismerik a fent leírt szabályokat, és a tegezésemre rendszeresen kapok vissza magázást válaszképpen. Ilyenkor látványosan lelombozódom, és azt mondom, na jó, hát akkor magázódjunk… Ha mondjuk, van olyan kapcsolat, akkor gyorstalpalón elmagyarázom a fiatal célszemélynek, mekkora illetlenséget követett el. Ez utóbbit nem bántón szoktam megjegyezni, de azt tapasztaltam, hogy az ifjú korosztály hálás ezért a kis “oktatásért”, hiszen óriási magabiztosságot ad az, hogy tudom, ha egy idősebb nő letegez, egészen nyugodtan visszategezhetem. Illemkönyvek szerint ez 25 éves kortól felfelé van így… na de nem fogunk személyi igazolványt kérni senkitől, igaz?
3. Az egyoldalú tegezés a tizenévesek és az az alatti korcsoport osztályrésze, a felnőtt tegez, a gyerek magáz. Azt látom, hogy például a felsőoktatásban dolgozó tanároknál már megoszlik a gyakorlat: egyik fele tegezi, másik magázza a diákokat. A nappalisoknál még mondjuk megértem a tegezést, mert 25 év alattiak, ők sem felnőttként tekintenek magukra; de például felnőttoktatásban résztvevőket tegezni, magázást várva – nos, ez az úgynevezett csendőrpertu. Régen a csendőrök, az urak és a papok kiváltsága volt, hogy mindenkit letegeztek, de a feljebbvalóikon kívül őket senki sem merte visszategezni; én ezt nem látom indokoltnak felnőtt tanár-diák viszonyban, ugyanakkor közösen kialakított álláspont szerint akár a tegeződés, akár a magázódás ugyanúgy elfogadható. Szerintem az egy marhaság, hogy a magázódással nagyobb tiszteletet mutatnak az emberek egymás felé, ugyanúgy el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra magázódva (már akinek ez szokása, én tegezve sem teszem), és nemcsak annyit lehet mondani, hogy “maga ló!” Aki tegeződve nem tud tiszteletet tanúsítani más iránt, annak magázódva sem fog menni.