Húsz évvel ezelőtt, amikor mi szülőkké váltunk, elképzelni sem tudtuk, hogy a tévénél komolyabb kihívás ér majd bennünket médiafronton. Úgy éreztük, hogy a legnagyobb feladat ezen a téren megszűrni, milyen filmeket nézünk, és megakadályozni, hogy az agymosás célját szolgáló műsorok, reklámok beférkőzzenek az otthonunkba.Hát benéztük.Ki gondolta volna, hogy a telefonok válnak mindentudó kütyükké, s hogy azzal kell majd a mi szülőgenerációnknak szembenéznie, hogy egyre nehezebben választja le gyermekét arról az eszközről, ami őt tulajdonképpen egy nem létező világhoz köti?Ehhez a feladathoz nyújt segítséget Gary Chapman és Arlene Pellicane könyve, a Netfüggő gyerekek.A könyv gyakorlati példákon keresztülmutatja be, hogy mit tehetnek a szülők azért, hogy a különböző okos eszközök ne verjenek éket az egyes családtagok közé, illetve, hogy a gyerekek ne csak a virtuális világban érezzék jól magukat, ne csak akkor legyenek bátrak, ha chatelni kell valakivel, hanem akkor is, ha a valóságban, szemtől szembe kell kapcsolatot teremteni.Olyan tanácsokat ad, hogy milyen módon lehet megkedveltetni a gyerekkel az olvasást, hogyan szabályozzuk a képernyőidőt, egyáltalán, mi a sok, mi a kevés, mi a reális, milyen közös családi programokkal helyettesítsük a képernyőidőt – és még sok másban is útmutatást kaphat az olvasó.A könyv egyik fontos bekezdése szerintem a következő: “a gyereknevelésben minden a szülő és a gyerek közötti szeretetkapcsolattól függ. Semmi sem működik igazán jól, ha nem töltjük be a gyermekünk szeretetigényét. Ha a gyermek érzi szülei szeretetét és gondoskodását, a legjobb úton halad a sikeres és egészséges kapcsolatok felé.”Nos, a Harmat Kiadó jóvoltából van néhány szabad példányom. Ha szeretnéd megnyerni a könyvet, válaszolj itt, a blogon kommentben a következő kérdésre: te milyen tevékenységgel váltod/váltanád ki a képernyőidőt?Nincs rossz válasz, viszont van határidő: szeptember 24, szombat este 10 óráig várom a kommenteket, utána sorsolok.Gyertek a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni...