– Anya, vegyél kakaós csigát, ne felejtsd el, légyszi… – Jó, nem felejtem el, na. Hamarosan megyek a boltba, bevéstem az agyamba. Kakaós csiga. Meg papírzsebkendő, meg vaj, tejszín, krumpli, zsemle, sajt, szalámi, liszt, cukor…A boltban persze a pénztárnál kapok a fejemhez, ó, a csiga… na, nem baj, úgyis be kell lépnem ide a szomszéd pékáru boltba, ott is van. Kitolom a bevásárlókocsit, visszarakom, látom, hogy egy nénike kínlódik az ő kocsijával. – Aranyos, nem tudna segíteni, nem tudom, hogy kell kivenni ezt a pénzt… – Tessék nézni: az előző kocsin lóg ez a kis bigyó, ezt ide be tetszik dugni, és már kint is van a pénz! – Jaj, nagyon kedves, köszönöm… hiába, én már csak egy öregasszony vagyok. Maga is erre jön? Tudja, én nem itt lakom ám, Egerszegről jövök át minden héten a testvéremhez, aztán ilyenkor eljövök bevásárolni. Jó kis séta, itt lakik a S. utca 1-ben, tudja, ahol a buszmegálló van, de hát nekem kell is az, egészséges, szívvel műtöttek. Ő is gyalogolhatna, de lusta, mert kövérebb, aztán mindig parancsolgat nekem, pedig én vagyok ám az idősebb! Én már nyolcvan elmúltam, ő meg még csak hetvenhat. Tegnap is mondom neki, elmegyek a piacra, kell valami? Azt mondja, dehogy kell, nem kell semmi; na, azért én vettem egy kis zöldséget, paprikát, paradicsomot, nagyon szereti a lecsót, jó sok hagymát, meg szalonnát szoktam tenni alája, aztán mindig azt akarja, hogy főzzem bele a rizst. Dehogy főzöm bele, én tojással szeretem, ha akarja, főzzön magának külön, aztán keverje össze. Ilyen marhaságot, belefőzni a rizst… Aztán ott voltak a piacon a mangalicások, hát, tudja, annál finomabb nincs; de hát ollyan drága, mostan nyugdíjból hányszor engedheti meg magának az ember, hogy mangalicát vegyen? Azért egy kis darabka szalonnát vittem a testvéremnek. Ennek meg mindig hús kell. Hoztál húst? Azt mondtad, nem kell semmi. Máma reggel meg felkelünk, aztán már mondja, hús kell, hús kell, hozzál húst. Na, mondom, én erre megyek tovább, maga? – Ööö… én arra. – Akkor Isten áldja, aranyos. – Minden jót…Kábultan megyek tovább. Mintha valamit még akartam volna… De mi lehetett az?