Macaron kurzus és szusi buli

  • 2016.01.15.
  • 3

Sokszor kérdezték már tőlem, nem tartok-e tanfolyamot, ahol akár macaront, akár tortákat sütnénk. Én erre mindig azt mondtam, hogy lehet róla szó, aztán ennyiben is hagytam a dolgot. Azonban kicsit több, mint egy éve, valamikor decemberben kedvenc málnabeszállítónk, a Málnás Miki barátnője, Lia  azzal az ötlettel állt elő, hogy ha vállalom, hogy tartok egy macaron-kurzust, akkor az arra szóló kupont adná a barátnőinek karácsonyra. Oké, persze, mondtam, aztán csak múltak a hetek. Meg a hónapok. Jött a nyár, rengeteget dolgoztunk, majd ősz lett, és akkor megkérdeztem Liát: nem kéne megtartanunk azt a kis macaronos összejövetelt? Hát dehogynem, felelte, csak nem mert vele előhozakodni, látva, hogy mennyire le vagyok terhelve. Na, mondtam erre, akkor veselkedjünk neki, mert milyen ciki már, hogy lassan egy év eltelik, és nincs letudva a karácsonyi ajándék!Ki is tűztük az időpontot, jöttek a barátnők öten, és klassz hangulatú este kerekedett a programból, ami közben csodás kék macaronokat készítettünk. Lia meg is kérdezte hamarosan, nem hozhatna-e újabb csoportot. Hát dehogynem, válaszoltam, és erre most, januárban sort is kerítettünk.Már mint rutinos előadó penderültem maroknyi csapatom elé, felkészülve előre nyomtatott receptekkel és sablonokkal. Azonban pont erre a napra elromlott az Amerikából kapott Kitchen Aidem – az utóbbi időben már harmadszor, sajnos, amit még mindig nehezen dolgozok fel -, és ez kicsit megborította a kialakult gyakorlatomat. Mert mint minden sokat  gyakorolt tevékenységnek, így ennek is megvolt már a kialakult metódusa, tudtam, mikor kell elindítanom s gépet ahhoz, hogy a tojáshab pont addigra legyen kemény, amikor a cukorszirup 120 fokos – na, most mindent újra kellett gondolnom, és bizony kicsit bele is keveredtem. Pontosabban elkövettem egy hibát a massza összeállításánál, és már láttam, hogy hosszú idő után bizony ez nem sikerült. Mondtam is a csajoknak, hogy most előbb azt mutattam meg, hogyan kell elrontani. De azért vártuk, mi lesz velük a sütőben…Aliz őrizte őket, különben szépen felemelkedtek, csak hát kissé rusztikusra sikerültek.Na, mondtam a lányoknak, akkor most álljunk neki újra, hogy lássátok azt is, hogyan lesz jó.És megint figyeltünk…Miközben az egyetlen férfi résztvevő, a Málnás Miki mosogatott.Aztán a lányok. Zsóka és Réka fáradhatatlanul töltötték a héjakat.És csak töltötték……és töltötték……és töltötték.Rengeteg lett, mivel két adagot sütöttünk. És ahogy ígértem, a második eresztés már klasszul sikerült. Ugyanakkor az első próbálkozásunk eredményeit is szívébe zárta mindenki, mert tökéletlenségük ellenére nagyon cukik lettek. Le is fotóztuk őket.Nos igen, ha ezt az ízt dalban lejátszhatnánk… A rózsaszínek zöme amarettós-csokis tölteléket kapott, a zöldek karamellás gesztenyéset. Az amarettós csokis töltelék karakteresebb volt, nekem az ízlett jobban.Aztán egy héttel később Lia tartott nekünk szusi bulit, erről is írok hamarosan. Elöljáróban csak annyit: a szusi jó. Meg a karamellás gesztenyés kosárka is.