Régóta készültem rá, hogy megírjam ezt az egész történetet, bár volt, aki azt javasolta, várjam meg, amíg a gyerek jövőre mindenből leérettségizik, hátha baj lesz, de megígértem, hogy beszámolok, és most meg is teszem.Aki nem olvasta az előzményeket, ITT és ITT megteheti; összefoglalva a lényeg annyi, hogy 11.-es Bálint fiam decemberben elhatározta, hogy német nyelvből előrehozott érettségit tesz. Nagy meglepetésünkre szaktanára nemcsak hogy nem támogatta, hanem mindenféle akadályokat gördített e nemes cél elérésének útjába. A legnevetségesebb az érzelmi nyomás volt részéről: kijelentette a németes csoport előtt, hogy Bálint nem tagja a kis közösségnek, mert távozni kíván, ezért padtársa is üljön el mellőle, és a júniusi csoportkirándulásra sem mehet velük, mert ilyen gonosz tervet forral. Nem akarta aláírni Bálint kérvényét, aztán az utolsó pillanatban mégis csak mindent el lehetett intézni – mert jogszabály mondja ki, hogy a diáknak ehhez bizony joga van.Először az osztályozó vizsga következett: egyszerre kellett vizsgázni a 11.-es és a 12.-es anyagból. A gyerek annyit tanult, hogy az egészen elképesztő. Felkészítő tanára, Detti (nem az iskolai szaktanára) teljesen nyugodt volt afelől, hogy Bálint simán veszi az akadályt, mindent tud, amit tudni kell.Az írásbeli osztályozó vizsga hozzáértők szerint kifejezetten a jó szívatós típusú feladatlap volt – amit az iskola egyik tanára állított össze, aki szintén nem híve az előrehozott érettséginek -, a szóbelin pedig olyasmit kértek tőle, amit állítólag nem is lehet: felkészülési idő nélkül, kapásból kellett fordítania magyar szöveget németre. A szaktanára és egy másik német nyelvtanár volt csak a teremben, meg Bálint. Nem cifrázom: a 11.-es anyagra négyest kapott, a 12.-esre hármast.Összetört.Bánta az egészet, hogy minek kellett neki ebbe belevágnia, most aztán nézheti a pontjait, pedig ügyvéd akar lenni,  hogyan fog így majd bekerülni a jogra, satöbbi. Vigasztaltuk a férjemmel, mindketten ugyanazt mondtuk neki: óriási dolognak tartjuk, amit tett, hogy ennyi energiát fektetett ebbe az egészbe, én – mondtam neki – lehet, hogy már rég feladtam volna, de te küzdöttél, és teljesen odatetted magad, és ebben az egészben ez a legnagyobb érték. Mindig is voltak olyan tanárok, akik attól érezték jól magukat, ha keresztbe tehettek a diákoknak, ez nem újdonság (ld. Horger Antal), de azt is tudom, hogy az érettségin, ahol nem hárman lesztek a teremben, hanem úgy kábé kilencen, meg fogod nekik mutatni, hogy mit tudsz igazán.Kis epizód még az osztályozó vizsgáról, hogy egy másik fiú, aki pár héttel korábban szerezte meg a felsőfokúját németből, egyest kapott az írásbelijére. EGYEST! Mert mi olyan kemények vagyunk, hogy megmutatjuk.Vártuk az írásbeli érettségit. Pontosabban, az eredményét. Egy napon aztán odament a szaktanára Bálinthoz, majd közölte vele, hogy kijavította az érettségijét, jó lett. 85 százalékos. Akkor esett le Bálintnak, hogy az nem egyszerűen jó, hanem ötös, és nem is éppen hogy, hanem kényelmesen, mivel 80 százalék felett már jeles az érdemjegy. Az első akadályt tehát sikerrel vette, gőzerővel tanult tovább a szóbelire. Detti, a különtanára mondta nekünk, hogy simán fog menni, ha beszélni kell, Bálintot le sem lehet lőni, úgyhogy ő nem aggódik felőle. A dolog szépsége, hogy a vizsgán pont azt a tételt húzta, amit szeretett volna, és az értékelés során 100 százalékot kapott. Így az érettségije kompletten 88 százalékos, vastagon ötös. Az érettségi elnök a végén külön gratulált neki a tudásáért, a kiejtéséért, és azt mondta, hogy akinek ilyen nyelvérzéke van, az tanuljon nyelveket szorgalmasan.Bence ballagásán, még a szóbeli előtt.Azért kíváncsi lennék, a szaktanár mit gondolt magában, amikor az elnök külön kiemelte Bálintot… Vajon elgondolkodott-e azon, mi lenne a feladata pedagógusként…? Vagy úgy érzi, abszolút helyesen cselekedett?Hasonló bejegyzések:Események az előrehozott érettségi ügyébenElőrehozott érettségi – nálatok engedik?Elegem van az érettségiből!Nevet a gyereknek I.