Zsófit (12) kipécézte magának az egyik osztálytársa. Beszól neki ahol teheti, gyakorlatilag zaklatja Zsófit.Ismeritek a helyzetet? Amikor legszívesebben odamenne az ember, aztán jól beolvasna annak a kis taknyosnak?De nem ilyen egyszerű ez, nem feltétlenül az a legjobb megoldás, ha a szülő beletenyerel egy ilyen helyzetbe. Ugyanakkor nem szabad elbagatellizálni az igenis húsbavágó problémát, amit már orvosolni kell, mert nem normális, és nem kell, hogy része legyen az életnek. Nem kell áldozattá válni, nem kell eltűrni a zaklatást.Vegyük például a csúfolódást. Vannak, akik hajlamosak azt mondani a csúfolásra, hogy á, az csak ártalmatlan ugratás! De vajon tisztában vagyunk-e vele, mi a különbség ugratás és csúfolás között?Barbara Coloroso Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak c. könyvében kifejti, hogy ugratás az, amiben:– a szerepek felcserélhetőek– nem a bántás a cél– egyik fél emberi méltósága sem sérül– jókedvű, szellemes, jóindulatú viccelődés történik– mindkét fél nevet rajta– nem ez határozza meg a kapcsolatot– a szándék ártatlan– az “ugratott” fél tiltakozására vége szakad.Ezzel szemben csúfolás esetén– az erőviszonyok egyenlőtlenek, a zaklató csúfolja az áldozatot– kifejezetten a másik bántása a cél– bár viccesnek akar tűnni, valójában megalázó, kegyetlen, lealacsonyító, szűk látókörű megjegyzéseket tesz a bántó fél– nem együtt nevet az áldozattal, hanem kifejezetten rajta– a csúfoló a célpontja önbecsülését akarja lerombolni– az áldozat fél a csúfolás ismétlésétől, ami annál inkább fokozódik, minél inkább tiltakozik ellene– a szándék kimondottan gonosz.A Zsófit csúfoló lány – akit nevezzünk Csengének -, egyértelműen megtestesítette az összes pontot. Csúfolta Zsófit azért, mert kancsal, azért, mert szemüveges, azért, mert magas, azért, mert olvas, azért mert van rajta sapka, meg azért, mert nincs. Akkor döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább, amikor egy reggel a gyerek betegnek tettette magát, mint kiderült, azért, mert előző nap az iskolában hagyta a cipőjét (tesi óra után tornacuccban jött haza), és hogy őt ezért a Csenge ki fogja csúfolni. Hát ki ez a Csenge, mondtam neki is, hogy így meghatározza az életünket? Egy frusztrált, irigy kisgyerek, aki valamiért így áll bosszút.Első gondolatom az volt, hogy bemegyek az iskolába, és beszélek vele. A második az, hogy bemegyek, és beszélek az osztályfőnökkel. A harmadik, hogy nem megyek sehova, menjen a férjem. A negyedik, hogy mi van akkor, ha Zsófi túlozza el az egészet? Aztán beugrott a megoldás: a nagyobb testvér. Ami azért jó, mert ha én szülőként avatkozom bele az ügybe, akkor a másik szülő adott esetben felháborodik, mit bántom én az ő gyerekét, és olyan viszály kavarodhat belőle, amiből nehezen mászunk ki. Viszont, ha a gyerekek egymás között intézik el a dolgot, az sülhet el a legjobban. Ez működött Bence (14) esetében néhány éve, amikor pár fiú hasonlóképpen szívatta; akkor két nagyobb testvére is oda járt még az iskolába, és egy napon itthon megbeszéltünk, hogy szóljanak már ezeknek a srácoknak. Meg is tették, és a nagy vagány cikizők behúzott nyakkal mondtak, hogy “oké” arra a relatíve udvarias felkérésre, hogy légyszi, szálljatok le a Bencéről. És leszálltak. Hiszen egy nagy nyolcadikosnak és egy nagy hetedikesnek néhány ötödikes mi mást is mondhatott volna?Nos, most Bence a nagy nyolcadikos; tegnap reggel bement az iskolába, és egyből Zsófi osztályába ment azzal, hogy itt van-e a Csenge. – Nincs – mondta egy osztálytárs, aki azonban elmondta Csengének, hogy a Bence kereste. Úgy látszik, valamiféle lelkiismeret-furdalást érezhetett a lány, mert pusztán erre a hírre odament Zsófihoz, és bocsánatot kért az elmúlt időszak sértéseiért.Na, mondtam Bencének, nem tudtam, hogy ilyen félelmetes vagy.Nem mondom azt, hogy ezt a szituációt ezzel végleg megoldottuk, de jeleztük a csúfolónak, hogy ez a viselkedés nem oké, és Zsófi is tudja, hogy nincs egyedül. Egyébként a hasonló problémával küzdő családokban, tehát ahol áldozat a gyerek, fontos tudni, mi az, amit a szülő tehet:1. erősíteni kell a gyerek önbizalmát.2. segíteni kell abban, hogy legyen legalább egy igazi barátja (valójában ha egy van, az már pont elég).3. tanácsokkal kell ellátni abban, hogyan illeszkedhet be a közösségbe.4. buzdítani kell a barátságos viselkedésre.A csúfoló ugyanis pontosan azt akarja elérni, hogy az áldozat elszigetelődjön, magányos legyen, ne legyen barátja, igyekszik a méltóságát, önbecsülését támadni, és rávenni a többieket arra, hogy csatlakozzanak, de legalább is ne akadályozzák ezt a folyamatot.EZ NEM NORMÁLIS.NEM KELL AZ ÉLETHEZ.NEM SZABAD NÉMÁN ELTŰRNI.Segítsetek a gyerekeiteknek.Hasonló bejegyzések:Szilveszteri gyorstalpaló: Törley, a pezsgőgyárosDiós-lekváros tallérokSzilvalekváros süti – a verhetetlen verzióSzőlőlekváros süti