Na most ez olyan körülbelül, mintha egy ács kijelentené. hogy többet nem megy tetőre.Az a helyzet, hogy az elmúlt két év cukrászkodása eddig plusz nyolc kilómba került. Kóstolnom kell, és ezt nem lehet megkerülni. Számos esetben bebizonyosodott, hogy bizony, ha nem kóstoltam volna meg, a süti valaminek a hiányában készült volna el, és ezt egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Tudjátok, a renomé miatt. (Na, ki mondta ezt?)De az azért mégsem járja, hogy a foglalkozásom körében fogyasztott cukormennyiség az egészségem rovására menjen… Mert azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nemcsak annyit kóstoltam, amennyi a minőségvizsgálat miatt elengedhetetlen volt; hanem akkor már megeszegettem a maradék tejszínhabot, piskótát, a somló szélét, ezt-azt. És jól betakaróztam azzal az indokkal, hogy kóstolnom kell.Itt van a kutya elásva.Két hete egy könyvesboltban nézegettem a szakácskönyv felhozatalt, amikor megláttam Sarah Wilson Leszoktam a cukorról című kötetét. Annyira jó a dizájnja, jó kézbe venni, könnyed a stílusa, hogy bele is feledkeztem, és csak azért nem vettem meg azonnal, mert négyezer forintba kerül. Inkább másnap mentem vissza érte. Mert beszéltem róla a nagyobbik lányomnak, Nórának, és ő is megnézte a könyvet – innentől pedig folyamatosan visszatért a témára: meg kéne venni.Na jó, mondtam, legyen.Bár közben utánaolvastam a szerzőnek, és kiderült róla, hogy a Cosmopolitan főszerkesztője volt – ez kicsit más megvilágításba helyezte nálam a könyvet, meg hát egyből érthető lett, miért is olyan profi munka – ezért. Na mindegy, mondtam, azért próbáljuk meg.Inspiráló. Én mondjuk sokat olvastam már a cukor negatív hatásairól, hogy miért is hívják “fehér méregnek”, a könyv receptjei és szövegezése kifejezetten könnyed színben tüntetik fel a cukorról való leszokás folyamatát. Mert úgy képzeljétek el, hogy a cukorról ugyanúgy le kell szokni, mint a dohányzásról, az alkoholról, vagy bármilyen más függőséget okozó szerről. Nem tudom, eddig megtettétek-e, ha nem, próbaképpen néhány bevásárlás alkalmával nézzétek végig a termékek címkéjén az összetevőket: még a kolbászban és a szalonnában is van cukor. Egyszerűen döbbenet, de mindenbe tesznek, mintha folyamatosan fenn akarnák tartani a függőséget.Fenn is tartják. Másfél hete kerülöm a cukrot, és nehéz. Persze, dolgozom, de nem eszem meg a maradékot, és csak azt kóstolom meg, amit tényleg meg kell, azt is a szükséges minimum erejéig.Mivel Nórival közös az elhatározásunk, ezért szerencsére, ha nekem nincs időm főzni magunknak, akkor főz ő. Hát így evickéltünk az elmúlt másfél hétben, és azt kell mondanom, jó érzés.Mesélek majd részleteket, és mutatok recepteket is, miket ettünk, eszünk. Nem egyhangú.Hasonló bejegyzések:Rosa Parks tortaLegjobb almás süteményeimÉletmódváltás indulCsak tudnám, hogy csinálja