Ezt a témát kutatta a harmincas években egy bizonyos Benedikt nevű német tudós, akinek eredményeit 1935-ben az Uj Idők című irodalmi és társasági lap is összefoglalta.“A férfiúnál túlnyomó a megfigyelés, a nőnél az érzés. A nő tökéletlenebb a gondolkozás felsőbb műveleteiben és az akarat átalakulása cselekvéssé lassabban megy nála végbe, mint a férfiúnál. Ellenben sokkal hamarabb küzdi magát bele az érzés legkomplikáltabb helyzetébe és igazi művészettel bonyolítja ki ezek szövevényét. Ahol a férfiú érzés dolgában még csak sejt, a nő már mindent tud. S azért a gondolkozás egyik elemző részében, az érzés analizálásában erősebb is a férfiúnál. Mert itt fantáziája segíti, a mely könnyebben szárnyal és nem fárad ki olyan hamar, mint életpárjáé. De míg a férfi azt, amit a képzelet megmutat, nehézség nélkül le is tudja rajzolni, a nő csak látja a színeket, de nem tudja őket fikszírozni. Ennek a lehetetlenségnek van azonban egy nagy előnye: a szóval el nem pazarolt érzés tartósabb és erősebb. Férfiú soha nem tud úgy szeretni és gyűlölni, mint nő.Benedikt arra a végeredményre jut, hogy adjuk meg a nő lelkének az őt megillető szabadságot és fejlődési tért, de ne vonjuk bele a mindennapi küzdelmeinkbe, ahol tévedne csak. Ellene van tehát a nőemancipációnak olyan értelemben, hogy a férfiúhoz hasonlóan vegye ki részét a nő a munkából. Maradjon meg hitvesnek, anyának, hű barátnak és szövetségesnek az élet harcát végig küzdő férfiú oldalán, de ne akarjon vetélytársa lenni ezekben, mert akkor tökéletesen eltéveszti hivatását.”Hasonló bejegyzések:Lelkem a sütibenMíg anyu öltözik…Amikor a szülinapos diétázikNehéz a lelkem