Ma már vérbeli hegyi szakaszra kerül sor, végig a Pireneusokban teker a mezőny, négy első és egy második kategóriás emelkedőn bizonyíthatják a fiúk,  hogy ki a legény a gáton hegyen. Gasztronómia szempontból a jófajta hegyi sajtok mellett az egyszerű, tartalmas ételek jellemzik a vidéket. Itt is előszeretettel készítik az előző posztban említett cassoule-t, és az igazán helyi specialitások között említhetjük például a garbure-t, illetve a pastis gascon névre hallgató almás süteményt, amelyet taréjszerűen díszít a rétestésztához hasonló ropogósra sült korona. Mivel jómagam is híve vagyok az egytálételeknek, a választásom mára a garbur-re esett. Készítésénél fontos szempont, hogy bár tulajdonképpen leveses egytál, de nem érdemes túl bő lére ereszteni. Kötelező összetevői a kelkáposzta, a krumpli, a fehérbab, a póréhagyma, a bayonne-i sonka és természtesen nem maradhat el a konfitált kacsacomb sem. A hozzávalók közül talán egyedül a bayonne-i sonka beszerzése jelenthet nehézséget, jobb híján pótolhatjuk hagyományos, jó minőségű, sózott és nem túl erősen füstölt parasztsonkával. A konfitált kacsacomb ehhez képest sima ügy, hetekkel előre szerét ejthetjük akár nagyobb mennyiségben is, hiszen zsírban eltéve hűvös helyen hónapokig eláll.

Hozzávalók (6? adag)- 1 közepes fej kelkáposzta- 3 közepes krumpli- 500 g bayonne-i, ennek híján hagyományos parasztsonka- 300 g fehér szárazbab- 4 szál sárgarépa- 2 szál petrezselyemgyökér- 1 szál póréhagyma- 4 db konfitált kacsacomb- 3-4 mogyoróhagyma- 3 gerezd fokhagyma- 1 vöröshagyma- 4-5 szegfűszeg- olívaolaj- 3 dl fehérbor- 1 fűszercsomó (4 babérlevél, kakukkfű, 2 ág rozmaring, petrezselyemzöld, feketebors, stb.)- 2 toulouse-i kolbász (el is hagyható)- tálaláshoz pirítós
1. A sonkát és a babot előző este beáztatom. A babnak elég 8 óra, a sonkának lehet több is, főleg, ha erősebben sózott vagy füstölt.
2. A sonkát annyi vízben felteszem főni, amennyi ellepi. Forrás után a legkisebb fokozatra állítom a tűzhelyet.
3. Mostanában többször úgy jártam, hogy az egy beszerzésből való babok fele szétfőtt, a másik fele pedig még kemény volt. Úgy tapasztaltam, hogy ezen segít, ha a babot só nélkül előfőzöm, majdnem teljesen készre. Minél lágyabb a főzővíz, annál jobb a végeredmény, és annál hamarabb kész.
3. A zöldségeket megtisztítom, a répát és a gyökeret 3-4 cm-es darabokra aprítom, a krumplit hasonlóra. A póréhagymát vékony karikákra, a hagymát és a fokhagymát finomra vágom. A kelkáposztát félbe vágom, kiszedem a torzsáját, és hosszában négybe vágom a feleket.
4. Olívaolajon üvegesre pirítom a hagymát és a fokhagymát, majd jöhet hozzá a többi zöldség.  Összepirítom, felöntöm a borral, a sonka- és a bab főzőlevével, illetve ha van még a konfitált kacsa pecsenyelevéből, az is jöhet hozzá. A vöröshagymába beleszurkálom a szegfűszegeket és így dobom bele a fűszercsomóval, kelkáposztával, így főzöm puhára főzöm a zöldségeket. Amikor már kezdenek puhulni, hozzáadom az előfőzött babot. Annyi vizet vagy alaplevet pótolok hozzá, hogy éppen ellepje.
5. A konfiált kacsacombokat (vagy ha kolbászt is teszünk bele, akkor azt is) serpenyőben megpirítom, a sonkát nagyobb falatnyi darabokra vágom, mehet a fazékba a többihez. Pár perc alatt összeforralom, a fűszercsomót és a vöröshagymát kidobom, és pirítóssal tálalom.
Tippek: ha nem fogy el mind, akkor csak annyi kacsacombot pirítsunk és tegyünk bele egyszerre, amennyire előreláthatólag szükség lesz. Mindig frissen kerüljön bele, az ügy jó, ha ropogós bőrű marad.
Holnap pihenőnap, kedden Chilii&Csoki blogján keressétek a soron következő ételt.