Hatlapos karamellás szelet

  • 2018.04.23.
  • 4

A helyi kézműves cukrászdából is szoktunk süteményt venni, mert hiába a házi az igazi (sütiből, kolbászból és pálinkából is), de nem vagyok olyan jó édességben, hogy pl. egy mousse-ba vagy egy  macaronba bele merjek fogni.
Az egyik kedvencem a karamellás szelet, biztos, hogy ha cukrászdás sütit eszünk, az egyik szelet az. A minap jöttem rá, hogy az lehet a tudatalatti oka különösen erős vonzódásomnak az említett édességhez, hogy gyerekkorunkban a legtöbb lakodalomba vitt valaki hatlapos szalalkális karamellás szeletet. És aztán eszembe jutott, hogy Anyu is sütögette néhanapján, ahogyan a citromosat is, ami a másik nagy kedvencem.
Itt volt a négynapos hosszú hétvége, ilyenkor az ember jobban ráér elmütyürködni, na meg vasárnap a gyerek is megy vissza a kollégiumba, neki is szoktam pakolni valamilyen édességet (ha engedi, mert állítása szerint a múltkori fél tepsi almás pite kicsit túlzás volt), gondoltam, itt az ideje valami klasszikusnak.
Be kell valljam, félkézzel, csuklógyakorlatként megsütök egy kelttésztát, általában jó piskótáim vannak, de – szégyen, nem szégyen – soha az életben nem sütöttem soklapos sütit. Valószínűleg elijesztett a barátnőm ciccegése, miközben szedegette kifelé a lapokat a sütőből és közben bosszankodott, hogy törik a lap, vagy valami hihetetlen mágiának gondoltam a dolgot, vagy csak egyszerűen taszított a szalalkáli illata, ami gyerekkoromban is messze kergetett a konyhától, ha ilyen édesség sült.
Felhívhattam volna anyukámat a receptjéért, de vele is az a baj, ami velem a főzés terén: egyrészt nem veszi elő a konyhamérleget, hanem szemre és érzésre adagol, másrészt hangulatfüggően alakítja a recepteket. Úgyhogy maradt a jó öreg internet és a sok-sok, persze egymástól merőben eltérő recept. Sebaj, választani tudni kell (kéretik az április 8-cal kapcsolatos áthallásokat figyelmen kívül hagyni!), átolvastam pár recipét és megsütöttem a következőt:
 
Hozzávalók a tésztához:
60 dkg liszt
10 dkg vaj
15 dkg porcukor
1 dl tej
1 csomag szalalkáli
2  tojás
1 evőkanál méz
A tejben felolvasztottam a szalalkálit,majd az összes többi hozzávalóval együtt összegyúrtam és hat lapot nyújtottam belőle, majd sütőlapra tett sütőpapíron megsütöttem. (Ennyi volt az a fene nagy mágia???? Fejem verem a falba, hogy eddig nem sütöttem ilyet!)
Hozzávalók a krémhez:
45 dkg cukor
1 liter tej, hozzá 2 dl víz, ebből a keverékből egy pohárnyit kivéve kétfelé osztjuk
22 dkg liszt a kisebbik adag vizes tejben elkeverve, mintegy habarásként
45 dkg vaj (én kicsit kevesebbet adtam hozzá)
A krémhez a cukrot karamellizáltam. Nagyon jó edényt választottam hozzá, mert egy milligram sem ragadt le, pedig be kell valljam, ettől tartottam a leginkább. Nem ettől kellett volna, hanem attól, amikor a vizes tejet elkezdtem adagolni hozzá. Komoly égési sérülést okozhat a forró cukor és a hozzáadott tejtől habzik, fut, gőzöl, kicsap, de rendesen!
A következő meglepetést az okozta, hogy a megpirított cukor összeállt egy nagy darabba és ott úszkált a folyadékban. de úgy gondoltam, kicsire már nem adunk, csigalom, nyugavér!
Miután bő 10 percig még kavargattam, a cukor persze, felolvadt ismét és hihetetlen jó illatot árasztott. Behabartam a lisztes tejjel, majd amikor csomómentesre kavartam és még egyet rottyant, a tűzről levéve hozzáadtam a vajat és felolvasztottam a tűzforró szirupban. Kicsit hagytam hűlni, majd még melegen rétegeztem a lapokat a krémmel.
Kis hűlés után lefolpackoztam, majd lenyomattam a tetejét két vastagabb könyvvel (két skandináv krimi volt, bár ez a tészta ízét nem befolyásolta) és hideg helyre tettem éjszakára.
A végeredmény:   
 

Bónuszként pár héttel később megcsináltam a citromos szeletet is, aminek a tésztája ugyanúgy készül, csak hat helyett 4 lappal.
A krém:
3 púpos ek liszt
3 dl tej
20 dkg porcukor
20 dkg margarin
1 kezeletlen citrom leve és reszelt héja
És emígyen néz ki: 
 
Egy kérdés kíváncsiságból: felétek hogy hívják a szalalkálit? Anyámnak szalatkáré, anyósomnak szalagória. Kíváncsi vagyok, hányféle neve van.