A kacsacombot és mellet mindenki szereti, de sokszor elég zsíros, a szokásos párolt lilakáposztával körítve meg egyenesen kihívás a gyomornak. Ezt próbáltam feloldani a kacsa és a birsalma párosításával. Remekül kiegészíti egymást a kettő, a savanykásan édes birsalma jól kompenzálja a kacsahús zsírosságát.
Hadd büszkélkedjek saját termésű birsalmáinkkal:

Két hízott kacsacomb, egy pecsenyekacsa-comb és -mell került kerek öntöttvas sütőedényembe. A húsokat besóztam, borsot őröltem rájuk, egy kis rozmaringlevél is került a tetejükre és közéjük szórtam négy meghámozott, felszeletelt birsalmát. Megöntöztem egy kis vörösborral és némi vízzel is felengedtem.

A sütőt előmelegítettem 190 fokra, beleraktam az edényt a nehéz öntöttvas fedőt rátéve és egy óra hosszáig rá sem néztem - de szeretek így főzni! Attól kezdve időnként villával ellenőriztem a vastagabb részek puhulását. Kb. másfél óra után levettem a fedőt, hogy szép színt kapjon a kacsa: összesen szűk két óra hosszat töltött a sütőben.

Közben a párolt rizs is elkészült az én egyszerű receptem szerint: egy jénai tálba teszem a rizset, bőven felöntöm vízzel, megsózom, kap egy gerezd fokhagymát és lefedve 10 percig mikrózom. Utána állni hagyom, majd a kacsa zsírjából hozzáadok néhány kanállal és elkeverem, ezután még 2-3 percig mikrózom. 
Tálaláskor egy kis birsalmát is teszek a rizs mellé, savanykás íze kellemes kontrasztot ad. A kacsacomb bőre ropogós, belseje puha és zaftos, amilyennek lennie kell.
 A maradék húst vacsorára hidegen megettük, egyáltalán nem száradt ki, ami a kacsamell esetében elég ritka. A birsalma zamata talán még jobban érvényesült -  újabb ötletet is kaptam egy hidegtálhoz.