Minden útleírásban szerepel, hogy Madeira az örök tavasz és a virágok szigete. A hőmérséklet sosem túl hideg, de nem is túl meleg, a magas páratartalom miatt sok szubtrópusi növény vígan megél ezen a kis szigeten.

Mostani ottjártunkkor, áprilisban éppen a hírneves virágfesztivál időszaka volt - nem túlzás, de a szigetlakók egész évben erre az eseményre készülnek. A tündéri főváros, Funchal utcáin virágszőnyegeket alakítanak ki, virágkiállításokat, orchidea- és más trópusi növénybemutatókat tartanak végig a sétányokon: a turisták boldogan vásárolják a gondosan becsomagolt virághagymákat (nem tudván, hogy egy sem marad meg belőlük otthon).

 A tribünökön és a felvonulás menti utcákon óriási tolongás, voltak, akik már kora reggel odaálltak egy-egy jobb helyre, ahogy már lenni szokott. Mi csak véletlenül láttuk meg a virágkocsik díszítését - amelyekről a szintén híres debreceni virágkarnevál jutott eszünkbe - és az ötletes virágjelmezbe öltöztetett bájos gyerekeket, akiket a büszke szülők kísértek az attrakció helyszínére, de nem ez volt a fő célunk.

A természet megőrzött szépségeit figyeltük meg kirándulásainkon: a nyugati és a keleti tájak eltérő geográfiáját,  a vulkáni tevékenység nyomait a lávamedencéknél, a vízeséseket, a 2000 méter körüli hegycsúcsokat, a kék óceánba szakadó sziklákat.

Az út mentén mimózabokrok virágoznak, az itthon cserépben gondosan nevelt dracaenák ott több méter magasak, a papagájvirág és a kála virágai mindenfelé nőnek, mint a gyomok.

 
Mangó-, papaya- és avokádófákat láttunk a régóta kiépített öntözőrendszerek, a levadák mentén, ahol szívesen túráznak a látogatók. A maracuja, ami nálunk passiógyümölcs néven ismert, sok változatban terem, frissen kifacsart leve az egyik kedvencünk volt.
Kirándulásaink során mesebeli templomocskákkal is találkoztunk.


 
Funchal egyik fő attrakciója a kabinos felvonó, amely Monte hegyére visz, gyönyörű kilátást nyújtva a sziget partvonalaira.

A montei teplomban utolsó királyunk síremlékén sok nemzetiszínű szalag látható. A közelben lévő trópusi botanikus kert keleti tematikájával, óriási páfrányaival, egzotikus növénycsodáival minden látogatót elvarázsol.

 

A hotelek dicséretesen nem nyomják el a sziget miliőjét, a közöttük álló üres telkeken gondozott banán- és cukornádültetvények vannak.
Madeira egyik kulináris szenzációja egy különleges mélytengeri hal, amelyet csak itt fognak kb.1800 méteres mélységben: a farkos abroncshal (angolul black scabbard fish, portugálul pez espada - nem tévesztendő össze a kardhallal).

Ez a majd kétméteres, szájában sok éles fogat viselő rút, sötét bőrű hal az egyik legfinomabb csemege: bőrét lenyúzva szép fehér, szálkamentes filékre bontják, amelyeket banánnal együtt sütve tálalnak - nem tudtunk betelni a finom ízével.

A  másik kedvencünk a maracuja-puding volt, sűrű tejszínnel készítve.

Az innnivalók pedig a már említett maracuja-juice mellett a hírneves madeira-bor, amely száraztól édesig terjedő íztartománnyal hívogatja az aromás desszertborok kedvelőit és a poncha, amely cukornádpálinka narancs, maracuja vagy banán ízesítéssel.

Finomakat enni, inni, gyönyörű tájakon járni, az óceán kékjén elmerengeni szolid, nyugalmas környezetben - ezt nyújtja Madeira (meg izgalmas le- és felszállást a tengerbe épített repülőtéren).