A nagy klasszikus a palacsinták között, mindenki kedvence. Gulyásleves, babgulyás után kötelező fogás.

Így készül nálunk:
a palacsintatésztához két tojást felverek robotgéppel egy csipet sóval, kiskanálnyi kristálycukorral, fél deci tejszínnel, kb. 3 evőkanál liszttel és annyi szénsavas ásványvízzel, hogy hígabb palacsintatészát kapjak. A tejszín miatt kissé franciásabb a palacsinta ízvilága (bár a sütése kissé nehezebb). Tejet általában nem használok, mert nem nagyon szeretjük, de természetesen tejjel + szódavízzel is készíthető.
Állni hagyom a kikevert masszát 20-30 percig, mégpedig azért, mert a lisztszemek így kissé megduzzadnak és finomabb lesz a tészta.

Állás után ismét átkeverem a nyers tésztát (szükség esetén még lehet hígítani), majd forró sepenyőben pici olajban egyenként megsütöm a palacsintákat: kb. 11-12 darab lesz ebből a mennyiségből.

A túrótöltelékhez a fél kiló jó minőségű félzsíros túrót krumpinyomóval áttöröm, hozzáadom egy tojás sárgáját, egy vaniliás cukrot, két evőkanál porcukrot, egy vaníliás krémtúrót (a piaci tejárustól), egy citrom frissen reszelt héját - ami a pikáns ízét adja meg, végül a tojás felvert habját is belerétegezem óvatosan. Természetesen mazsolát is lehet hozzátenni - de ez most kimaradt egy mazsolakerülő miatt.

A félig-meddig kihűlt palacsintákat jó bőven megtöltöm a túrós töltelékkel.

Fogyasztás előtt fóliával lefedve átmelegítem és házi sárgabaracklekvárral tálalom. Nagyon finom juharsziruppal meglocsolva is vagy áfonyalekvárral, vagy amivel akarjátok...