Sziasztok!Valahogy az itthoni hangulatunka a héten ráült a búskomorság, pedig nincs rá okunk. A héten eljutottam megnézni a kis testvérem várva várt kisfiát, akivel alig tudtunk betelni, olyan pici és olyan tökéletes kis emberi lény. sokszor eszembe szokott jutni, ahogy olyan védtelenül feküdt a kiságyában. Közben itthon a miénk, aki sohasem volt a picurka kategória, igazi nagylány, önálló akarattal és elképzelésekkel. Ha addig nem őszülök bele a vitatkozásba, majd a kamaszkorába biztosan.Egész héten szegénykém nehezen csinált mindent, meggyőzés kellett minden egyszerű tevékenységhez, ő sem érezte jól magát. Talán érezte a mi bizonytalanságunkat. Közben hallgattuk a híreket a korona vírussal kapcsolatban, néztem, ahogy az emberek felvásárolják az üzletek konzerv, tészta és liszt készletét.Öröm az ürömben az emberi természet tanulmányozása nyomás alatt. Jókat mosolyogtam magamban, ahogy a kollegák boltban találkozós - középen akadályt képezős - beszélgetéseit sodorta felém a tömeg moraja, amiben mindkét fél a feleségére fogta a túlzott betárazást és persze ők macsó túlélőgépezet módjára amúgy eléldegélnének egy halkonzerven hónapokon keresztül... de az asszony majrézik, most mit csináljak vele, bevásárolok neki!
Szerintem nem égő ha az embernek van mihez nyúlnia, sem ételben, sem gyógyszerben, sem tudásban.Ma amikor Z.-nek vettem vitamint, péntek reggelre már mindenki értesült róla Debrecenben, hogy a városban van a kórság. Egy idős néni a sok egyéb betegségével teljes pánikban könyörögött a dm dolgozónak, hogy adjanak nekik kézfertőtlenítőt, 5 percbe telt, amíg a dolgozó elmagyarázta az üzletben található sok kiakasztott tájékoztató tábla tartalmát: NINCS.

Ilyenkor mindig jön egy bagatellizáló, aki most a boltban kiabálta, hogy mindannyian meghalunk, legyen már néni annyira agyban bútorozott, hogy nem hisz el ilyen baromságokat... én meg azt gondoltam 2 sorral lentebb, hogy az fél a legjobban, aki nem restell kiabálni egy idegen, idős emberrel, aki valószínű csak a tévét tudja használni információ szerzésre.Napok óta nem tudok aludni, mert ilyen kérdésekre akarok rájönni: Hogyan védje meg magát a férjem, akinek találkoznia kell az ügyfeleivel? A gyerekem hazahozhat valamit, ami lappanghat benne a közösségből? Lehet, hogy mi ránk nem veszélyes, de a szüleinkre már inkább?Ezeket a dolgokat még nem lehet megjósolni, lehet, hogy elszigetelt eset lesz és el tudják kapni... egy ekkora egyetemmel és reptérrel aligha. De legyünk optimisták.A héten találtam ennek a lánynak a infografika sorozatát, ami egyszerű, érthető és gyakorlatias.Kivettem belőle néhány darabot, hogy ezzel segítsek neki az okos rutin terjesztésében. Néhány szóban leírom a jelentéseket.
Ha látod, hogy valaki láthatóan beteg, köhög, taknyol, választhatod, megoldásként, hogy távolságot tartasz tőle, 2 m távolság már megvéd a nagyobb cseppektől.A másik lehetőség, hogy a szerencsétlennek adsz egy maszkot, hogy ne terjessze.
A vírusok akár 24 órán keresztül életképesek maradnak a tárgyak felületén, az egyetlen módzser az elpusztításukra, ha szappanos vízzel lemosod őket. (Azért én még rádurrantanék néhány löttyintés hypóval, biztos ami biztos)
1. Ne érintsd meg az arcod, vagy más arcát. Ha mégis szükséges, moss kezet és alkart egyből.

Dobd ki a használt maszkokat. Ne használd tovább egy napnál. (Nem gáz főnök, nincs maszk, nincs mit kidobni) A baktériumok tenyészhetnek a maszk belső oldalán, ha túl sokáig viseled. Ne érintsd meg a maszk külső felületét. Ha mégis megtetted, utána moss kezet.

Nincs közösködés! Ne oszd meg az evőeszközt, ételt, törölközőt ecetera. Amihez valamilyen testnyílásod hozzáér.
Ha lehetséges, ne érintsd meg az ajtókat, csakis a könyököddel vagy a válladdal. (Akár keménykedésnek is tűnhet, ha így akarsz mindenhova bejutni)


Végül, mindig moss kezet szappannal étkezés előtt és miután hazaértél.