Kezdődik!A rövidebb hetek lazsálós napját kompenzálja az élet egy pörgősebb, tömörebb folytatással.Hol is kezdjem?Nagyon kellemes kis hétvégénk volt, előtte volt egy takarékángon égő hét, ami az én kedves páromat jobban kiakasztja, mintha satuba raknák a fejét és a határidők szorítanák.Ha a másik nem boldog, akkor te sem vagy az. Nem találod a helyed és nem tudod élvezni a pihenést. Bár a héten rá kellett jönnöm, hogy én eleve problémákba ütközöm a semmitevéssel. Már annyira le kellene lassítanom a terhességi fáma szerint, mégis akkor érzem jól magam, ha akkor és azt mozoghatom, amire épp kedvem szottyan, csak szép, nyugger tempóban.Péntek délután még elkezdtem lecsiszolni a kerítésünket, szigorúan védőmaszkban és nyugiban, mint az Amerikai nindzsa című klasszikusban, hogy mire a picur megérkezik, kész legyen, de másnap P. nagy szigorúan mellém ült a padon reggel és megkért rá, hogy ne erőltessem túl magam...
2 hónapom még lesz, amíg otthon vagyok. Minden nap, csak egy pici változtatás, mint a víz, ami felforrt, csak a béka nem vette észre.3 óra utánHétvégén még vendégeink is voltak, tudtam főzni megint a bográcsban. Ezúttal marhapörköltet...imádom. Ellátogattunk haza, ahol a kistestvérem olyan profin vendégül látott minket, amire én kb. 10 év gyakorlat után tudok csak feljönni, vagy mindig olyan slendrián leszek, aki inkább egy legyintéssel elintézi a konyhai bakikat, (amik csakis akkor jelentkeznek, ha vendégek is vannak), közben belülről emészti, hogy miért nem tud előre gondolkodni.Franc se tudja, lehet, hogy az a lecke ezzel,
hogy ne vegyek mindent komolyan az életben és hagyjam a fontos dolgokat fontosnak, a kis problémákat pedig ne nagyítsam elefánt méretűre.Lehet, hogy Woody Allennek van igaza, amikor azt mondta,: nincs olyan jelentéktelen probléma, amit megoldhatatlanná ne tudnák nagyítani, csak eleget kell agyalni rajta.
Mindegy is, a 3 napos hétvége utolsó napján szemeztem a hűtő aljában cseresznyekupacot, ahol elharapózni látszott a zombi vírus, így gyorsan kellett döntenem a túlélők sorsáról.Addig addig keresgéltem a lehetőségeket, hogy elbújt a nap, ami ádázul sütött egész hétvégén. A választott módszert mindenhol ismerik a világon, ez pedig az aszalás.Vannak puccos aszalógépek, de az ingyen napenergánál mi lehet olcsóbb?
Szeretem az aszalványokat, sajnos az árába belekalkulálják azt, hogy sok energia előkészíteni a gyümölcsöt, meg aszalni idő és pénz. nagy tételben tartósítószerek is a képbe kerülnek, a cukorszirupban ázásról ne is beszéljünk.Nem kell az a cukor hozzá, az aszalás során a folyamatosan eltávozó vízzel a gyümölcs íz koncentrált és annyira JÓ!Próbáljátok ki, tudom, a magozás vagy a félbevágás elviszi az időt, de fogjátok fel úgy, hogy ez egy melléktevékenység amit napozás közben is lehet végezni. Jóízű a melléktermék, nagyon jó lesz kibontani télen és rászórni a sütire, vagy bezabálni filmnézés közben.Elkészítési javaslatok:Receptnek aligha lehet nevezni, hogy felszeleteled és kirakod a napra és figyeled a felhőket a következő 2 napban.Ha sütőben készítenéd, be kell állítani a hőmérsékletet 60 fokra, légkeverésre, egy evőeszköz nyelét beakasztod az ajtóba, hogy tudjon eltávozni a pára, de azért ne is hűtse a belső levegőt. Ahogy telnek az órák, fokozatosan emeled a hőmérsékletet, 90 fokig. Összesen 6 óra a száradási idő így.Inkább a napocska szerintem.Gyümölcshússal felfele tegyük az aszalandó darabokat.Az a legjobb, ha van egy sűrű szövésű fém rácsod, de ha nincs megteszi a nagy rácsra tett sütőpapír, vagy a tepsibe tett papír.Estére hozzuk be a kis aranyosakat, mert a reggeli harmat visszaveti a száradást.Egy délután kint a napon, 2-3 óra szárítás a sütőben és egy másik délelőtt a napon. Az utolsó fázisnál már igazán kicsire töppednek össze, mint egy mazsola.




6 óra után