Amikor kiderült, hogy gyereket várunk, megfogadtam, hogy nem fogom teleszórni a blogomat hintőporral és másról is lehet velem beszélgetni a gyerek dolgon kívül. Viszonylag jól tudom ezt tartani. A sűrűsödő testi tüneteket szidó kirohanásaimon kívül. Ezt a bejegyzést nem is az olvasóimnak szánom, csak magamnak, hogy emlékezzek erre az időszakra is, a platform azonos, de annyi a különbség, ha megtalálod, akkor nevess egyet velem.Mert fogok még túl lenni ezen és akkor lehet, hogy sajnálni fogom, hogy nem lett ilyen módon megörökítve.Minden reggel megnézem a letöltött app-on, hogy mennyit fejlődött szerinte a baba és nagyon várom a közeledő vizsgálatokat, hogy erre ráerősítsenek.Bosszankodom, mert amikor leírtam,, hogy a gyermek nem zaklat rosszullétekkel, evési rohamokkal stb., azóta megváltozott.2 óránként meg kell etetnem magamat, hogy az agyam és a testi funkcióim ne akarjanak ordítani a kalóriákért. Annyira leesik ilyenkor a vércukrom,. hogy sírtam ha nem jutottam azonnal kajához. Eddig büszke voltam arra, hogy vastag csaj létemre, viszonylag elviseltem magam a tükörben és elégedett voltam magammal.Most minden 2 órában kötelező enni, aminek a ruhatáram nem örül. Fáj a fejem, egy fáradékony here vagyok, amit még teljesen egészséges állapotomban sem viseltem el magamtól, most azzal nyugtatom magam, hogy az első 3 hónap letelik 3 héten belül, ami a rosszulléteket kiváltó hormonokat lecsökkenti a szervezetemben és akkor minden jó lesz és vége lesz a 10 órás alvásoknak.A gyerek ha el akarom mismásolni a "normális" kalóriadús étkezést gyümölccsel, vagy egy natúr joghurtos, zabpelyhes megoldással, akkor büntet, 10 perc múlva a fürdőben ölelem a fajanszot.A terhességi vitamintól szintén ilyen állapotban vagyok. Eddig nem sok nevetséges dologról írtam. Aznap is, a névnapom reggelén örültem a fejemnek, hogy milyen szép napos reggel, sétálhatok az irodába egy egészséges reggeli után és azonnal nem dobtam ki a vitamint sem. Hátha vége van.A mosolyom 500 méter után lelohadt, ugyanis éreztem, hogy ha azonnal nem érek el kapualjat, ahol kiadjam a szuper reggelimet (sajnos a rossz oldalon) akkor nagyon csúnyán fog rám nézni az a kisiskolás csoport és a tanítónéni, akik mellett elhaladtam. Gondolnák, szegény alkoholista lány még mindig másnapos, pedig már reggel van.A nálam lévő szendvicset szerencsémre egy zacskóban vittem a kis táskámban. Annyi időm még volt és kivegyem belőle és reménykedjem, hogy a táska beltartalmát egy szalvéta fogja megállítani. Ahha. Persze.Dolgom végeztével miután hálát adtam az égnek és meg tudtam törölni az arcom, volt egy kuka, ahova kiadobtam a veszélyes hulladékot, betértem boldogan egy zöldségeshez, hogy banánt vegyek. Akkor érte az eladót a sokk, amikor egy gigantikus mérető szendvics dugta ki a fejét pici táskámból, mintha csak azzal lett volna tele. Belenéztem felmérni a bajt: a telefonok vajkrémesek, a pénztárcán rántotta darabok. Elővettem természetesen a legaljáról a pénztárcát, félretuszkolva a szendvicset és olyan gyorsan fizettem, ahogy tudtam.Ha lett volna jó közérzetem akkor, biztos nevetek rajta, mert az ilyen helyzetek fémjelzik az egész életemet. Akkor még annyi energia sem volt az agyamnak, hogy felfogjam a kontextust. Akkor tudtam ezen derülni, amikor a családom könnyesre röhögte magát, amikor elmeséltem. Az irodában kipakoltam mindent és áttisztogattam, miközben megettem a szendvicset.