Tegnap lett vége a regényíró hónapnak. Szeretnék néhány mondatban megemlékezni erről az élményről.Emberek, megcsináltam! Kaptam oklevelet is meg minden! 2 éve próbálkoztam vele, eljutottam a feléig, de ott feladtam. Akkor nem így láttam, egyszerűen úgy éreztem, hogy elfogyott a történetből a szusz és belőlem is, mert éjszakázni kell hozzá, összpontosítani kell hozzá és akkor is neki kell ülni a gépnek, amikor álmos vagy, rossz napod volt, vagy csak egyszerűen fázol és nem akaródzik kibújni, vagy sajnálod a családot, mert abban a 3 órában, amit esténként velük is tölthetnél, galád módon a saját céljaidra használsz fel.De most! Ho ho hó! Jelentem, ha nem is mindig, de főztem, mostam, dolgoztam, mérni voltam és mégis összejött az az 50,000 szó. Mire végzek a korrektúrával, lesz abból 60 is.Összehasonlításképp: Harry Potter és a bölcsek köve: 76944 szó, Vagy Az állatfarm: 29.400. Szóval, ha nem is minőségre, mennyiségre már egész bőbeszédű.Hirtelen gondolattól vezérelve vágtam bele november elsején. A szerencsének tulajdonítom, hogy épp akkor volt őszi szünet közepe és volt időm pöcsölni az elejével, így kerekedett egy olyan erős alap, amire aztán építhettem a történetet.Egy mondat volt a fejemben, mint Tolkiennak, amikor a Gyűrűk urát egy mesének tűnő kis mondattal indította: Az üregben ott élt egy hobbit. Látjátok mi lett belőle!Persze az, hogy vettem a bátorságot, hogy hozzá hasonlítsam magamat, vagy a teljesítményemet akármilyen szempontból nem jelenti azt, hogy a minősége akár alulról érintené.Ahogy leírtam korábban, itt most nem az volt a célom, hogy jót írjak, hanem csak írjak. Átpörgetve azt a közel 100 gépelt oldalt, amit összehoztam novemberben, aminek van eleje, közepe vége, beleolvasva még nem látom a lyukakat benne. Vagyis még nem ugrok neki, hogy kijavítsam. Még csak tegnap fejeztem be.Megfogadom Stephen King javaslatát, - van egy szórakoztató, egyben nagyon hasznos életrajzi könyve, amelyben leginkább az írás metodikájáról beszél, neki elhiszem mi a siker receptje - aki azt vallja, hogy miután befejezett egy kéziratot, addig száműzi valamelyik fiókja mélyére, amíg meg nem feledkezik róla. Azután előveszi és újra rácsodálkozik, hol pozitív, hol negatív értelemben. Mikor már nem emlékszik a fordulatokra, a csattanóra, akkor áll neki a szerkesztésnek.Immogene Mills története egy időre megpihen.Addig a kisgazdája, elolvassa a megfelelő szakirodalmat a témában, hogyan lehet egy döcögős írásból, eladhatót, vagy még fontosabb nagyszerűt pofozni. Ha megint kezembe akad az írás, akkor, mint a klasszikus állatorvosi ló, a sorrendben elkövetett hibái szerkesztésre kerülnek.Nem akarok agitálni, de ha van ambíciótok valamit alkotni, próbálkozzatok meg ezzel, jövő novemberben, vagy akármelyik hónapban.P. mondta, hogy az alkotás nem lóverseny, mikor sírdogáltam neki, hogy nem haladok és egy lócitrom amit írok, de sajnos gyakori észrevétel az életemben, hagy a határidő meghozza a kreativitást.
Aznap is nekiültem és túllendültem, ennek megtanulása volt a cél. Sok idő óta először éreztem megint azt a jól eső elégedettséget éjszaka, amikor odabotorkáltam, néha spiccesen az ágyba, a már alvó ember mellé. Néha éjjel 2-3 óra volt, de az agyam nem akart leállni és boldog volt az alkotás folyamata miatt.Festéskor éreztem hasonlót, amikor rohadtul el vagy használódva, kezdesz megbetegedni, mert az összes immunrendszered arra van fordítva, hogy ébren maradj és a napfényben végezd a polgári életed, kutyát sétáltass, dolgozz, közben csak arra tudsz gondolni, hogy mikor ülhetsz neki megint, dobog a szíved, nyeled a kávét és elgondolkodsz, hogy vénásan is lehetne e és megint eljátszol a gondolattal, hogy igen, már 5 éve nem gyújtottál rá, de nosztalgiából csak egyet elszívnál. De nem.Igaza volt az egyik kedvenc írómnak, John Steinbeck-nek az egy idézetében: "Az ötletek olyanok mint a nyuszik, kapsz néhányat, hogy megtanuld, hogyan kezed őket, de egy-kettőre egy tucat lesz az udvarodon akaratodon kívül."
Most az ötlet jegyzetelés fázisában vagyok újra.Nanowrimo: Mert egy borzalmas első vázlat még mindig jobb, mintha semmit se írtál volna.