Kedves olvasók!Ha olvastátok az előzőt megelőző írásom, a végén, eldicsekedtem azzal, hogy a munkahelyemen már nem tart olyan soká újra jobban érezni magam, ha épp a társadalom egy kevésbé szociális tagjával hoz össze a jósorom.Ilyenkor szokta gondolni a gondviselés, hogy ha már ilyen nagy pofám van, hogy eldicsekedem róla, akkor nosza, dobjuk be a mély vízbe és emeljük meg a szintet.A pályázatos beadások, a ketyegő határidő, a tudatlanság és a beharangozott pénz, amit úgy kezel a média, hogy mindenkinek odaadják (na persze, evidens, az állam az év jótékonysági szervezete) kihozza az emberekből, remélhetőleg nem igazi énjüket.Örömmel jelentem, hogy most már ha elküld valaki a jó k€#va anyámba, akkor most már ezt is tudom kezelni, ugyanis ezt ordítozta az egyik kedves ügyfél a telefonba minimális felvezetés után, mikor számára nem kedvező választ adtam.Jóféle paraszt nevelést kaptam nagypapámtól, ami 2 szabályon nyugodott: Isten nevét szádra hiába ne vedd, a másik az anyázás. Rosszul esik ilyen szitokra még gondolnom is.
Tudom nem olyan nagy dolog az ilyesmi 2016-ban, előfordul az utakon, sorbaállás közben a Tacskóban, de azért lezsibbadtam rajta, olyannyira, hogy P. munka után elvitt és megsütiztetett, mert mindig ilyenkor veszem elő a sufniból a Rousseau-i kimenekülést a városból, kutyákkal, veteményessel, lengedező búzamezővel. stb.Elmenekülést egy sűrű hétfő elől.Eszembe jutott egy recept, ami energetikailag feltölt. Hiszem hogy a paradicsom nem ok nélkül pomodoro, lásd pomo d'oro vagyis aranyalma olaszul. Koncentrált, jókedv, életöröm és napfény a fogyasztása. Most paradicsom szezon van, előfordul, hogy túlkínálat van egy egy jó földű kertben belőle, annyit paradicsomot tüntethetsz el egy családi adagban, amennyi tetszik.
Ez a recept mindig azokra a nyarakra emlékeztetett, amit otthon töltöttem diákként, mert igazi érett nyár íze van. Anyukám szokta csinálni, de módosítottam rajta néhol: egy kis fűszer, egy kis füst.Ha szereted az igazi pofátlanul lusta ételeket, amelyek néhány száz forintból kihozható, akkor ez neked lett kitalálva. A tésztát a sütő főzi meg helyetted, magába szív minden ízt és könnyű, mégis tartalmas, ízletes vacsorát kapsz 4-5 fő részére. Mindig egy olasz étteremben érzem magam tőle.
Hozzávalók:Fél csomag spagetti száraztészta 2 konzerv hal (1 sima olajos vagy paradicsomos hal + 1 füstölt sprotni, sokat tesz hozzá a végeredményhez) 1 kg paradicsom1 tk só2 kk oregano3 gerezd fokhagyma1 dl forró víz kevés sajt a tetejéreElkészítés:Olyan egyszerű, hogy szégyen receptnek nevezni. A száraztészta mennyiségét kettéosztod és a felét szárazon egy tűzálló tál aljába szórod, megtörögetheted 3 rövidebbe, hogy egyenletes legyen és ne csomósodjon.A paradicsom felét szeleteld fel nagyobb darabokra és tedd a tésztára. Szórj rá oreganót, egy reszelt fokhagymát és a halacsa felét. Fedd be a tészta másik felével és a paradicsom másik felével. Kicsit le is nyomogattam, hogy tömörebb legyen, aláöntöttem a hal olaját, levét. is. A halak még maradnak!Sózd meg, maradék fokhagyma, oregano és öntsd alá utolsó lépésként a forró vizet. Gyorsan fedd le és tedd a sütőbe alacsony lángon 40 percre.Utolsó lépésként takarjuk ki és helyezzük rá a maradék halat, szórjuk meg sajttal.Toljuk vissza a művet még negyed órára közepes lángon.Nagyon jól esik hozzá egy pohár rozé.