Kathryn Stockett : A segítség

  • 2016.05.13.
  • 4

Úúúú ne blamáld már magad 2011-es filmmel, már minden bőrt lehúztak róla!Én még nem húztam le az enyémet, szerencsére mindenkinek mást mond, ami örök érvényű.
Ennek a bejegyzésnek már a blog elindulásakor meg kellett volna születnie, ugyanis vannak olyan olvasás/filmélmények, amik képesek időgépként működni, egy lavinaként maga alá temetni.2011-ben néztem meg ezt a filmet és a kegyetlensége,
ellenére nagyon tetszett.Ne ítélkezzek, abban a időben és helyen ez volt amit tanítottak az iskolában, ami a normális volt.Jackson, Missisipi a régi gyapottermesztó, rabszolgatartó déli állam, ahol az utóbbi 100 évben annyi változott a feketék helyzetében, hogy mulasztás esetén nem megkorbácsolják őket, hanem elbocsátják és annyit keresnek, hogy éppen kihúzzák egyik hónaptól a másikig.
A legnagyobb szipirtyók itt a leggazdagabbak, akik akkora rasszisták, hogy nem hajlandók az alfelükkel sem érintkezni azzal a hellyel, ahol a cseléd végezte a dolgát és kihajítják az a kanalat, ami a szájához ért.Gondolkodtam azon, hogy mi vezet odáig, hogy ilyen legyen valaki: A pénze által uralkodik a másik ember felett és e mellé ott van a déli államok, tágabb értelemben a fehér ember meggyőződésbe vetett hite, hogy megérdemli a pozícióját.Látjátok eltelik 60 év és a olyan klippeket mutatnak a tévében, ahol a rapperek fejét lehúzza a tang-lang, ami sokszor dollár jelet formáz. Mintha ezt mondanák vele: látjátok, ha nem is vagyok fehér, annyi pénzem van, amivel már én is uralkodom.
Az értékes emberi vonalakon túl, egy kitérő: csorgott a nyálam, ahogy a néhány odavetett megjegyzésből a térség konyhája kirajzolódik, nagyon érdekel! Ha valakinek van ilyesmiről irodalma, akkor várom szeretettel a megkeresését.
Ez a könyv annyira durva, mert több olyan problémát feltár és az arcunkba vág, hogy mérgedben törnél zúznál, mert olyan emberek szenvedik el ezeket az igazságtalanságokat, akik nem tehetnek sem a bőrszínükről, sem pedig arról, hogy a társadalom elvárja a gyerekszülést mindenkitől, még ha olyan is az anyajelölt, aki nem tud éretten viszonyulni egy gyerek lelki fejlődéséhez és felelősséghez.A babás száll fokozottan kiakasztott, mert mióta "ráhúzták a gyűrűt az ujjra, sohse volt még annyira durva" tudjátok, a dal :D ...
A család, meg úgy mindenki automatikusan elkezdett noszogatni, hogy a következő lépés, a gyerek. Nem akarok még gyereket, nem érzem magamban az erőt és tudást, hogy olyan lelkileg erős, önbizalmmal jól álló, értékes, mély felnőttet neveljek. Ennél kevesebbet nem akarok adni neki, mert csakis a legjobbat érdemli, nem a legjobb xboxot, hanem a legjobbat belőlem.Kérem szépen, mit kapok erre a szerintem
értelmes indoklásra? Te se leszel már fiatalabb kislányom...funny-pictures-quotes.com Csakhogy ennek sohasem lesz vége, mindig meg kell felelned valakinek! Ha kinyomod az első gyereket, akkor miután elkezded magad otthonosan érezni a feladatban, hogy életben tartsd, akkor mi a következő kérdés? Mikor kap ez a szegény magányos baba kistestvért? Kivel játsszon?Reakciók reakciója:--------------------------------------->A könyvben a gyereket ért összes szeretetteljes megnyilvánulás a ölelnivaló bejárónőtől jön, nem az anyukától. Akkor durrant az agyam, amikor leírt egy esetet, hogy az anyuka panaszkodott, hogy a kislány hajnal óta felkel az ágyából és nem hagyja békén őket, akárhányszor visszateszik.
Mondták Aibeleennek, hogy foglalkozzon vele. Utólag kiderült, hogy azért "piszkálta" a szüleit, mert 12 órája senkinek sem volt eszébe megnézni a pelenkát.Mert ebben a világban a gyerek nem az ember szeme fénye, hanem egy elvárás, amit ha kijött, ki lehet pipálni.

Az előző mondatokban megfogalmaztam a könyv esszenciáját. Ez a társadalom elvárja, hogy vasalt pliszé ruhában járj, szülj gyereket, menj férjhez, lehetőleg 25 éves korod előtt. Ha néger vagy, akkor azt várja el, hogy fogd be és étlen, szomjan, pisi nélkül kibírd a munkanapot, legfőképp ne legyen véleményed arról, hogy nem jó neked.De nem borongjunk, ha ilyen egyszerű lenne akkor nem adták volna ki!Mikor már elveszett minden reményünk, hogy mindenki ilyen, megjelenik a főszereplő csaj, aki "sajnos" túl sokat olvasott és jószándékú, ambíciózus, a fehér kerítésen, fejbekötésen túl és embernek tekinti a cselédséget. Ő az aki a kertvárosi idillben a szemükbe néz ezeknek az embereknek és megkérdezi, hogy: elégedett vagy a helyzeteddel? Egy őszinte kérdés és nézzetek mit indít el. A cselekményét nem akarom kikotyogni, de nyugodjatok meg, nem fogtok unatkozni, az alatt a 2, max 3 nap alatt, amíg kiolvassátok.Tipikusan az a könyv, amibe érdemes befektetni, hogy mindig ott mosolyogjon a polcodon és ha kicsit elragadott a fogyasztói mókuskerék akkor visszavezessen az igazi értékekhez. Csak még egy fejezet, csak még egy, csak még egyet és vége.




Címkék

Könyv-Klub