A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos.Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam.
Nem vagyok fából, imádom, hogy megdicsérik a főztömet, az ember szűkmarkú a dicséretemmel, ha precizitással, számolási dolgokkal kapcsolatos,
viszont nagyvonalú a konyhai teljesítményemet illetően.Ennél a fasírtnál elégedetten bólogatott és ezt mondta: neked ez A tehetség az életedben, amiért érdemes dolgoznod.Ilyenkor csak ez a mém jut eszembe: Még három év után is megmelengeti a szívemet egy ilyen. de nem tudom megijedjek e, hogy nem említett mást. Csak viccelek, a pillanatban él, ő ott és akkor a legboldogabb hasú férfi volt a világon.
Hozzávalók:35 dkg darált hús3 evk zabpehely aprított5 dkg kolbász1 kis fej hagyma1 kupak balzsamecet1 maréknyi levélzöldség (spenót, rukkola stb)1 kk sókevés paprika1 evk mustárElkészítés:Vágjuk apróra a hagymát és a kicsire vágott kolbásszal lassú tűzön pirítsuk meg. Kanalazzuk egy keverőtálba, adagoljuk rá a zabpelyhet és a felaprított leveleket. Sózzuk meg és adjuk hozzá az ecetet és mustárt. Kézzel keverjük bele a húst, mintha csak rámorzsolnánk és dolgozzuk jól át.Kis ellapított tallérokat gyúrjunk belőle és forró serpenyőben, letakarva, alacsony lángon süssük meg. Nem kell alá zsiradék, a kolbász miatt nem ragad le.