Ma egy nagyon érdekes tapasztalatomat szeretném megosztani a nagyérdeművel. Találkoztam a receptemmel és az általam készített képpel egy nagy oldal felvillanó receptjei között.Először nagyon megörültem neki, hogy a befektetett energia végre látszik valamilyen "elismerésben", mert jó szívvel csinálom ezt az egészet, de sajnos nem tudok harmadik éve tovább fejlődni a blog olvasottságát illetően. Így ez most még inkább szíven ütött.Elgondolkodtam már ezen, hogy mit csinálok rosszul, mi az oka ennek. De arra jutottam, hogy ha csak magam adom, csak végzem a dolgom, úgy aki vagyok, akkor előbb utóbb megtalálom a közönségem.De ma úgy felment a vérnyomásom, mint a rajzfilmekben, mint a bikának mikor sípol ki a gőz a füléből!Miért kell ellopni egy másik ember képét és sajátként feltüntetni? Miért nem lehet a sajátodat lefényképezni? Úgy semmi baj nincs a dologgal, azért csinálom, hogy odaadjam neked, hogy ha nekem sikerült, akkor te is főzz egy jót a szeretteidnek.De az, hogy az ember, aki mindig éhes nem ehet addig, amíg nincs lefotózva, hogy korábban kelek fel, mert olyan sötét a konyhánk, hogy csak reggel lehet szép képeket csinálni benne, hogy emiatt tanultam meg hogy kezelni egy fényképezőgépet ... pontosan ezt nézed semmibe, azt a plusz energiát, ami miatt ki tudok állni a saját képeimmel, ha főzök, lehet, hogy távol állnak a profizmustól, de én szenvedtem ki. Nos, láthatjátok a receptem a startlapon, csak nem én leszek alá írva. Eddig nem értettem, miért van a blogok alján a szerzői jogvédelemről szóló írás, most már tudom milyen rossz érzés, de ilyen az internet. Fékezhetetlen organizmus, amit beleteszel, az már nem a tied.Mindenesetre a vízjelezést vissza fogom hozni.