Egy hete érkeztünk haza a nyaralásból épp itt az ideje, hogy megírjam a beszámolómat. :)Az utolsó nap jutott eszembe, hogy 10 évvel ezelőtt mekkora divat volt egy-egy képes lapot elküldeni a szeretteinknek, amin általában röviden megfogalmazva annyi állt, hogy: "az idő jó, a szállás és a környék nagyon szép, jól érezzük magunkat. Puszilunk Mindenkit!"Most is hasonlóképpen fogalmaznék, de nem férne rá arra a képeslapra.Nem olyan régen jártunk Villány környékén, ha emlékeztek rá még egy
beszámolót
is írtam. Akkor az egy kimondott gasztrotúra volt, ami inkább az evésről, mint a pihenésről szólt volna. Még akkor megfogadtam, hogy az idén visszatérek és alaposabban feltárom a környéket.Először a neten keresgéltem szállás után, majd hosszas válogatás után
Hotel Cabernet
mellett döntöttem. Ami megfogott először, hogy egy olyan csomagot sikerült találnom, amiben a reggelin és a vacsorán kívül három olyan plusz szolgáltatás volt benne, ami érdekelt. Az egyik a bicikli kölcsönzés, a másik egy borkóstoló és a harmadik pedig birtok látogatás a Mokos pincészetnél.A hotel Villánykövesden épült, jelenleg Mokos család birtokában van. A település közvetlen Villány mellett van, Siklóstól 13 km-re, Pécstől pedig 30 km-re. 3 szintes pincesor várja az idelátogatókat, amelyet borkóstoló túra során lehet látogatni.Az első nap amikor megérkeztünk Villánykövesdre a szálláshelyre még csak dél volt, mivel kettőnél hamarabb nem lehet elfoglalni a szállást ezért átugrottunk a
Fülemüle Csárdába
megebédelni. Az étlap nagyon változatos és nem a hagyományos ételeiről híres. Árban és mennyiségben is teljesen elfogadható, a kiszolgálással sem volt probléma. Szerintem, ha erre jár valaki és egy jót szeretne enni csárda hangulatban, akkor érdemes betérni hozzájuk.Ezután most már tényleg megérkeztünk a szálláshelyre, elfoglalhattuk a szobát. Verőfényes napsütésben nem gondolkodtunk sokat, elő a kerékpárral és irány a Vylyan pincészet, majd az Ördögárok és Villány.Csak egy pár szót ejtenék a Vylyan pincészetről, mert megérdemli. A kiszolgálás és a kedvesség, amit kaptunk maximális volt. Örülök, hogy még vannak olyan helyek, ahol foglalkoznak az emberekkel, mesélnek nekik, anélkül, hogy kérnénk és tájékoztatnak arról, hogy valójában mit is iszunk. A "Vylyan" egy régi helytörténeti munkában fellelt XV. századi Villány megnevezés. A pincészet Kisharsányban, a Fekete hegyen található. A fő szempontjuk a magas minőség, amit sikerült is elérniük a megfelelő hozzáértéssel, szakmai tudással, a dűlők kiválasztásával és a piac megtalálásával. 1992-ben telepítették az első szőlőültetvényeiket, az első borral pedig 1997-ben léptek piacra. Mivel inkább rozé pártik vagyunk így én a Kszí-t, a párom pedig a Kakast kóstolta meg. A Kszí egy gyöngyöző bor, a nevét a görög abc tizenegyedik betűjéről kapta. Nagyon finom volt mindkettő, rozé kedvelőknek csak ajánlani tudom.Na, de kanyarodjunk vissza, mesélek tovább. A biciklit miután feltoltuk a hegyre, már lefelé könnyen gurultunk vele, de hamarosan rátértünk a kék túra útvonalára. Kicsit félre értettük egymást a recepciós lánnyal, mert én szentül meg voltam győződve, hogy bizony nekünk ott kell teljesen végig menni. Belekerültünk egy térdig érő csalánosba, ahol szerintem még gyalogosan se járnak, pedig ki volt jelölve az út. Miután nem tudtuk eldönteni, hogy a bicikli vagy éppen mi menjünk azon a keskeny úton, ami ki volt taposva, rövid időn belül bicikli bánta a legjobban. Balázs biciklijének a gumija feladta. Arra a kerékpárral már felülni sem lehetett, legalábbis gurulni nem nagyon kellett vele. Ágas-bogason keresztül kilyukadtunk egy útra, amin keresztül kiértünk a főútra Villány és Nagyharsány között. Innen már csak 6-7 km volt a szállás. Mielőtt visszaérkeztünk volna Villányba legurítottunk még egy pohárkával, hiszen nem lehet csak úgy elmenni a pincesor mellett. Sétánk során megnézhettük a híres borászok pincészeteit, telkeit, a gyönyörű szőlőültetvényeket illetve egy-két helyen éppen szüreteltek. Hát azokat sem irigyeltem, akiknél felborult a szőlővel teli utánfutó.Este várt minket az első vacsora. Menü választásos volt. Minden nap kaptunk meleg levest, általában egy szárnyas és egy sertés közül lehetett választani illetve a desszert sem maradt el. Egyik nap megkóstolhattuk a kékfrankos szarvaspörköltjüket is. Érdemes tudni, hogy nem csak a borlapon, hanem az ételben is találkozhatunk Mokos pincészet különleges boraival, ami különleges ízvilágot ad egy-egy fogásnál. Ami szimpatikus volt számomra, hogy reggelinél találkozhattunk igazi házi kolbásszal is. Odafigyelnek arra, hogy az alapanyagok többségét termelőktől szerezzék be illetve maguk állítják elő. Egyébként a hangulat, a felszolgálás, az a gondoskodás és segítőkészség ami a pincéreket és a recepciós lányokat illeti csillagos ötös.Másnap már sajnos nem sütött annyira a nap és látszódott, hogy hamarosan esni is fog, de minket ez sem tántorított vissza az, hogy részt vegyünk egy
szársomlyói túrán. Az út kizárólag idegenvezetéssel járható, ami egyáltalán nem hátrány, hiszen felvilágosítást kapunk a túra során arról, hogy hogyan keletkezett a hegy, miért is alakítottak ki itt szoborparkot illetve milyen növény és állatvilága van az erdőnek. Fent a csúcson rálátásunk nyílik a különböző pincészeteknek a szőlőültetvényeire és még sommal is jól lakhatunk, ha ebben az időszakban megyünk. A túra kb. 3 órát vesz igénybe, viszont végig érdekes történeket hallhatunk, így gyorsan eltelik ez az idő.Délután ellátogattunk a
siklósi várat
megnézni, amit az utóbbi években gyönyörűen felújítottak egy nagyobb pályázat megnyerése után. Egy borongós délutáni programnak tökéletes volt. Rengeteg érdekesség, különböző termek, kiállítások várják az ide látogatókat.Pénteken nyakunkban vettük a várost és ellátogattunk Pécsre vonattal. Egyik kedvenc városom. Gyönyörű, azok a keskeny utcák, magas régi épületek, macskaköves járdák és utak... Kell ennél több? A tekintetem soha nem állt meg, mindig volt valami amit meg