Férjemnek annyira ízlett a múltkori "kovászos" uborka
hogy újra készítettem. Látható, hogy újítottam egy kicsit, és tettem bele mást is. Csak használt neki ez a különleges ízvilág. Ismét a gyönyörű 5 literes üvegemet vettem elő. Annyira szépek ezek a régi dolgok! Tudom, hogy ma az IKEA a divat, de nekem kedvesebb egy csorba bögre, egy elferdült szájú, de még szájjal fújt üveg, mint egy tökéletesre tervezett, de hideg, tömeggyártott edény. Egy ismerősömnél minden onnan való, olyan a lakás, mint egy bútorbolt. Szeretem az egyedi darabokat, még érzem rajtuk a mester keze nyomát, szinte látom amint műértő szemmel méricskéli, és ad hozzá valamit az egyéniségéből. Én a recepteket se követem pontosan, újabban már a süteményeknél sem. Szeretek változtatni, kísérletezni. Ez a zöldség is egy ilyen "na, vajon milyen lesz?" szándékból született, bár láttam valahol hasonlót.
Hozzávalók:2 kg közepes uborka2 cikk fehér káposzta
1 hagyma1 kis karfiol2 répa1 nagy zöldpaprika1 apró cukkini az elsők közül a kertből10 szem bors1 nagy fokhagymagerezdszárított kapor3 nagy szottyos, öreg krumpli5 nap múlvaElkészítés:A krumplikat meghámozzuk, a felét az üveg aljára karikázzuk. A "szottyos" kifejezést egy bloggerbarátnőmnél olvastam először. Azóta használom a ráncos, öreg krumplira.

A többi zöldséget szépen sorban elhelyezzük az üvegben. Alulra a káposztát, rá az uborkát, majd a közöket kitöltjük a maradékkal. Friss kaporral is jó, de éppen nem volt itthon. A tetejére kerül a krumpli másik fele. Leszorítjuk falapocskával. Felöntjük meleg, sós vízzel. 1 literhez egy nagy evőkanál sót adunk. Nem zárjuk le, csak lefedjük. Napos helyen kb 5 nap alatt beérik. Nem puhul meg olyan hamar, mint a kenyérrel készült, a leve pedig hűtve a legfinomabb üdítő ital a forró, nyári napokon. Mivel nincs benne kenyér, nincs benne liszt sem, ezért gluténérzékenyek nyugodtan fogyaszthatják. Sváb uborkának is hívják egyébként. A módszert nem én találtam ki.Bibliás elmélkedés:Mi nem vagyunk gluténérzékenyek, de a légúti allergiákat nem tudtuk elkerülni. Többen szenvedünk a családban a háziportól, a penészgombától és a parlagfűtől. Házipor ügyben eléggé ki vagyunk képezve, mert amikor a férjem teológiára járt, akkor üzletkötő volt, és egy drága, poratkátlanító takarítógépet árult, hogy el is tudjon minket tartani, hiszen gyesen voltam, és sorban születtek még a hitből vállalt gyerekek. Isten kedves gondoskodását érezhettük már abban is, ahogy megkereste ezzel a munkával. Előtte nem sokkal egy amerikai misszionárius ismerősünk mesélte, hogy sírhelyeket árult egyetemi évei alatt. Ez elég morbidnak hangzik, de azokat is meg kell venni valamikor, ő arra bátorította az embereket, hogy még életükben gondoskodjanak erről, ne kelljen a hátramaradottaknak. Szóval ezzel a törénettel elfogadottá tette számunkra az üzletkötői munkát. Aztán egyszer csak egy ismerős elhívta a lakásába munkaügyben. A porszívós cég vezetői voltak ott, és munkatársakat kerestek. Nem akárkit küldött hát érte Isten! "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!"(Zsoltárok 68.19-20) Pénzt is keresett, és sok szabadideje volt, hogy tudjon tanulni, és velünk lenni.
Érdekes, hogy ebben a munkában vasárnap lehet a legjobban keresni. Ő mégsem ment el sosem, hiszen ez számunkra az istentisztelet, a nyugalom napja volt. Megértették, pedig sokszor kellett versenyezni a cég többi irodájával. Isten mindig adott annyi üzletkötést a férjemnek, hogy a kollégáknak nem kellett lemaradniuk, sőt gyakran lettek elsők.