Hát nem édes ez a kis hókutya? És a hómadár? Játékos kedvű családtagjaim ilyeneket készítenek, nem hóembert.Kinn sűrűn esik a hó. Minden gyönyörű, de azért próbálom eldönteni, hogy igazán örülök-e neki most, amikor leállt a kazán. A szerelő két hónapja keresi hozzá a szivattyút, állítólag az egész országban nincs ilyen típusú készülék. Pedig csak 5 éves. A többi, úgy látszik, má előbb megadta magát

Mit főzzek? -kérdeztem a nagylányomat, aki most beteg. A húsleves ilyen esetben adott, de a második mi legyen. Rakott kel-hangott a meglepő válasz.-Nagyon szeretjük, de sok munka van vele.
Rakott kel! -Legyen!Ez is az "Ahány ház, annyi szokás" kategóriába esik. Anyukám például sült hússal készítette. Nem maradékot használt fel, hanem kizárólag erre a célra sütötte. Aztán megdarálta a régi, öntött vas darálón, úgyhogy tényleg elment rá egy fél nap. Én anyósomtól a darált húsos változatot tanultam, és azt is főzöm.
Hozzávalók:1 nagyon nagy kelkáposztamokkáskanál köménymag1 -2 csésze rizsfél kg darált sertéshúsolajfél liter tejföl (joghurt)só, bors, piros paprikaElkészítés:A kelkáposzta külső, sérült leveleit kidobjuk, a többit levágjuk a torzsáról. Megormózzuk. Ezt a kifejezést az erdélyi bloggerektől tanultam. Remélem azt jelenti, hogy levágjuk a vastag részt a levelekről. A képen hátul látszanak. Sós, kömyénymagos vízben megfőzzük.A rizst sós vízben félig puhára főzzük. A mennyiség attól függ, hogy mennyire szereti a család az ételt. Nálunk van, aki óvatosan és nagyon ügyesen kibányássza a rizses, húsos részt, ezért általában ekkora mennyiséghez két csészét is megfőzök. A húst olajon megpároljuk, megszórjuk piros paprikával, kis vizet, borsot adunk hozzá, és 5 percig főzzük.Egy nagy tepsit olajjal megkenünk, ráfektetjük a káposzta felét, arra kerül a rizs, a hús, és újra a káposzta. A tetejére öntjük a főzőlével elkevert tejfölt vagy joghurtot. Előmelegített sütőben addig sütjük, amíg szép piros lesz a teteje. Miután hűlt egy kicsit, lehet kockára vágni. Vagy nem.