Amikor férjhez mentem nagyon meglepődtem az első karácsonyi menün anyósoméknál: töltött káposzta, disznótoros. Szüleimnél ezek nem számítottak ünnepi ételeknek. Megértettem viszont, hogy faluhelyen ebben az időszakban tartják a disznótorokat, így kézenfekvő ezeknek az ennivalóknak a tálalása. Később megtudtam, hogy a mákos guba is karácsonyi ételnek számít egyes családokban. Ez nálunk mindig hétköznap került asztalra. De ahány ház annyi szokás. Most én is készítettem egyet, de kicsit ünnepélyesebben.Hozzávalók:
10 kifli1 liter tej+1 dl10 dkg mák20 dkg cukor+ 5 kanál a krémhez1 citrom reszelt héjafél citrom leve2 csomag tejszínízű pudingpor5 dkg vajElkészítés:
Ha szikkadt a kifli, mint a meggyes gubánál, akkor akár 2 liter tejet is felvesz. Most elég volt fél, mert frisset használtam. A kifliket karikára vágjuk, és leöntjük a tejjel.
A cukros mákkeveréket

és a
reszelt citromhéjat
a kiflikhez adjuk, és kicsit összeforgatjuk.* Nagy méretű tortakarikát kicsit kivajazunk, és a tejes kifli felét beleöntjük. A másik felét más recepttel készítettem el. Előmelegített sütőben pirosra sütjük. Közben 5 dl tejet felforralunk, és hozzákeverjük a cukorral és tejjel elkevert pudingporokat. Besűrítjük a tűzön. Amikor kihűlt a mákos guba, ráöntjük a pudingot. Kis szemes mákkal díszítjük. (*A mákot a cukorral össze szoktam keverni, és kávédarálóban őrlöm meg 3 kanalanként.)KÉRDEZ A GYERMEK17MÁR„Ott fenn lakott a csillagok felett,de mikor karácsony este lett,lejött a földre, mint kicsiny gyermek.És – ó –, a hidegszívű emberek!Kis istállóban kellett hálnia.Szalmán feküdt. Ő, az Isten Fia.Elhagyta értünk az egeket.Ugye, apukám, nagyon szereted?”Az apa nem szól. Olyan hallgatag.De a kis kedvenc nem vár szavakat.Odaszorítja vállára meleg,kipirult arcát, s tovább csicsereg.„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,és ott aludt az állatok helyén,szűk istállóban. Nem is érthetem.Milyen meleg ágyacskám van nekem,pedig csak a te kislányod vagyok.És Ő, az Isten Fia, Ő a legnagyobb,szalmán feküdt, amikor született.Ugye, apukám, nagyon szereted?Kint csillagfényes, hideg este… tél…Bent apja ölén kisleány beszél.„Ott sem nyughatott, szalma fekhelyén.Futniuk kellett éjnek idején.Halálra keresték a katonák.Milyen keserves útjuk lehetett.Ugye, apukám, nagyon szereted?Az apa leteszi a gyermeket.‘Ugye, szereted?… Ugye, szereted?’ –Nem bírja már, el kell rohannia.A jászolban fekvő Istenfiakarácsonyesti képe kergeti.Feledte, és most nem feledheti.Most a sze