Kálnay Adél - Őszi reggelek(részlet) "Ó jaj, az őszi reggelek!Az ember szíve megremeg,mert hív a táj, mert húz a táj,maradni többé nem lehet. Ó jaj, az őszi reggelek!Melyet, ha festők festenek,csak látszat az, csak látomás,nem moccan rá a képzelet. Ó jaj, az őszi reggelek!Vörösen izzó napkelet,messzi az ég, távoli kékmadarak viszik lelkedet. Ó jaj, az őszi reggelek!A súlyos lomha fellegek,ha rád szitál az égi víz,arcodra könnyet permetez… Ó jaj, az őszi reggelek!Kerengve hulló levelek,a rozsdaszín, a törtaranyavarból készül szőnyeged." ♥