Imádom! :) Az egyik legkedvesebb gyerekkori ételem. Emlékszem, ha úgy volt, hogy az ebédhez krumplipüré volt a köret, mindig jó sokat csináltunk, hogy biztos maradjon krumplis pogácsának. Aztán Apuval addig sündörögtünk Anyu körül, amíg el nem készült. :D Ahogy kisült -persze jóval ebéd után-, még azon melegében nekiültünk. Mártogattuk a cukorba és csendesen falatoztunk. Valahogy sosem készült belőle túl sok. :D A minap ahogy az ebédet készítettem, kissé elkalandoztam a zöldségpucolás közben és hát túl sok krumplit sikerült megfosztani a héjától. Biztos ügyködött a tudatalatti, és "szólt", hogy már rég sütöttem krumplis pogit. :) Egy tartalmas leves után akár második fogásként, de délutáni "sütiként" is megállja a helyét. ;)Hozzávalók 4 személyre:60 dkg natúr burgonyapüré kihűtve~ 30 dkg lisztsóA tálaláshoz:kristálycukorA burgonyapürét villával kissé áttörjük, sózzuk, majd a lisztet fokozatosan hozzáadva gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát.Lisztezett deszkán ~1 cm vastagra nyújtjuk és 4-5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A megmaradt tésztát újragyúrjuk, nyújtjuk és szaggatjuk.Közepesen forró, bő olajban a pogácsák mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Inkább lassabban süssük, nehogy kívül hirtelen megégjen. :)A kész pogácsákat papírtörlőre szedjük. Melegen, kristálycukorral tálaljuk.

A fotókon, teljesen indokolatlanul megjelenik egy üveg vaníliás őszibaracklekvár is. :D Igazán nem értem, hogy került oda, mert mi ezt a pogit kizárólag cukorral esszük. :D ...de mégis, hiszen gondolni kell másokra is! ;) Hátha valaki azzal szereti. ...vagy magában. Bárhogy is legyen, igazából a pogi a lényeg. :D