A Facebookot görgetve szembejött velem Steiner Kristóf egy posztja. Aki nem tudja róla, neki is van gasztroblogja, a Kristóf konyhája, amelyen vegán recepteket oszt meg.
(A vegán az, aki nem eszik húst és semmilyen állati származékot, tehát tejet, tojást, mézet sem, nem visel bőrcipőt, a vegetáriánus az, aki húst nem eszik, de ezeknek is vannak különféle válfajai.)
Nekem a vegánság szemlélete szimpatikus, de nem táplálkozom, viselkedem eszerint. Bár egyre kevesebb húst fogyasztok, de ez inkább csak azért van, mert valahogy nem kívánom annyira. Mondjuk sajtból pótolom azt, ami húsból kiesik… De tiszteletet ébreszt bennem az, aki az állatok miatt megteszi, hogy vegán lesz.
Szóval, Kristóf posztja egy, a vegán csoportjában gerjedt vitáról szólt, szerintem nagyon érdekes:
„A napokban egy erdész csatlakozott a csoportunkhoz, a “Titkos vegán traccsparti”-hoz, akit kimondottan érdekel a vegán világnézet, és maga is növényi alapú ételeket fogyaszt, mi több, elmondása szerint gyermekei sosem ettek húst. Szereti a zöldségeket, a gombákat, a természetet, az állatokat is, ugyanakkor mint erdésznek, vadász végzettsége is van, és élete során többször került olyan helyzetbe, hogy döntenie kellett: megkíméli -e egy egy-egy állat életét. Eddig elmesélt történetei alapján mindig arra törekedett, hogy megoldást találjon, mint mondta: “Egyetlen egyszer lőttem ki egy nagyon beteg, öreg rókát” – természetesen nem falatozott belőle.
A csoportból tegnap tucatjával léptek ki az emberek, és rengeteg értesítőt kaptam, amelyben a vadász jelenlétét jelentették, mintha legalább is egy alattomos kém lenne közöttünk. Átnéztem a hozzászólásokat, és megdöbbenve láttam: az ember, aki egyszer kilőtt egy beteg öreg rókát olyan megítélésnek örvend sokak szemében, mintha véreskezű tömeggyilkos lenne. A rákos kutyát az állatorvosnál “átsegíteni a túlvilágra” viszont “eutanázia”. És ez csak egy elgondolkodtató párhuzam: a csoportban rendszeresen előkerül a kérdés – mi van, ha rendezvényszervezőknek húst kell rendelniük egy-egy rendezvényre, kozmetikai cégeknél dolgozó emberek “állatkísérletes” termékeket hirdetnek munkájuk során, sőt, a legtöbben nem gyűlölik szenvedélyesen vegánként a nem vegán nagymamájukat, aki az elmúlt 50 évben minden héten levágott egy csirkét.
Úgy fest, olyan világban élünk, ahol a csirkenyak-vagdosó nagyinak felmentése van, mert “tudatlanságból teszi”, míg a vegánság után érdeklődő vadász végzettségű ember azt kapja, hogy a vegánok, akiktől ő kérdez, akiknek az értékrendjére kíváncsi, minden kérdés és kompromisszum nélkül gyilkosozni kezdik, vagy hanyatt-homlok menekülnek a csoportból. Mert “nem leszek egy csoportban egy vadásszal”. Jól teszitek, barátaim – a csoport szabályzatban rögzítettem, hogy az a csoport a vegánság iránt érdeklődő mindenevőké épp annyira, mint a vegánoké, és bár én is elképesztően boldog lennék, ha az egész világ vegán lenne, tudom, hogy nem azzal teszek mindezért, ha szóba sem állok olyanokkal, akiknek az értékrendje eltér az enyémtől.”

A csoportban levő diskurzust nem olvastam, csak ezt a posztot. De az ilyeneken mindig elképedek, hogy mennyi olyan ember van, aki kb. szemellenzővel nézi a világot, megy előre, mint a gép, de nem gondolkodik. És mennyire jó ez a csirkenyakvagdosós nagymamás kép, hiszen valószínűleg így nőttek fel a leghardcore-abb vegánok is, a nagyi mégsem képezi utálat tárgyát. Közben egy vadász végzettségű, de régóta vegán, egy menthetetlen állatot megölő ember igen. Egy kutyát elaltató állatorvos megint nem.
Ugye, hogy nem minden fekete-fehér? És persze ez nem csak a vegánok-húsevők témában igaz, hanem az élet minden területén. Azt javaslom mindenkinek, hogy próbálja megvizsgálni néha a „másik oldalt” is…
És hogy mi a válasz a címben feltett kérdésre, hogy gyilkos-e a csirkét levágó nagymama? Nem tudom… Persze én is azt vágnám rá elsőre, hogy nem. A kommentekben írta valaki, hogy szerinte ha saját magunknak kellene megölni az állatokat, amit aztán elfogyasztunk, sokkal több vegán lenne. Mert így, hogy a boltban ott van tálcán, lefóliázva a csirkemell, máshogy, tárgyként nézünk rá. Anyukám, nagymamám mellett én is sok csirkevágásnál asszisztáltam, kopasztottam, de nem hiszem, hogy le tudnám vágni. De ha egyszer mondjuk valami katasztrófa törne ki és egy élő állat lenne az egyetlen élelem, akkor gondolom, igen. Lehet, hogy akkor a vegánok is? Gondolom, a létfenntartó ösztön magasabb lehet, mint az elvek…
Ti mit gondoltok erről?

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről!