Életemben először sushit készítettem és egészen meg voltam elégedve a végeredménnyel!
Na jó, nem is annyira enyém az érdem, mert egy workshop keretein belül csináltam, így minden szuperül elő volt készítve, én meg csak “összeraktam”, de akkor is büszke vagyok rá.

A séf megmutatta (egyszer és nem túl lassan), hogy ő hogyan is csinálja.


A végeredmény, ezt kéne leutánozni.

Megkaptam az algalapomat, itt néztünk egymásra a többi résztvevővel, hogy atyavilág, mi lesz majd ebből… Mondták, hogy nagyon ragadós lesz, ha nedvesség éri, úgyhogy ezt kerüljük, ha lehet.

A séf kiporciózta a rizst. Erre speciális, ragadós rizst használnak. Igen, nagyon ragad, a kezünkhöz, meg mindenhez, ezért nedves kézzel kell egyenletesen eloszlatni az algalapon (ami ugye ne legyen vizes).

Végül egész egyenletes lett.

Szerencsére a belevalók is már egyformára darabolva vártak ránk. Én nyers húst választottam, ha már sushi, akkor legyen ilyen. Egy picike wasabit is kentem rá.

Na, itt jött a magic. Végülis nem volt nehéz szorosan feltekerni a a bambuszroló segítségével. Minden benne is maradt.

Hat darabra vágva 4 db lett vállalható, elégedett voltam velük, középen volt, ami középre kellett, egyenletes rizsköpenyben, szépen összeragadt algahéjjal. És az íze is tökéletes lett, be is vágtam mind a hatot :-O


Utána kaptunk egy gyönyörű japán ízelítő tálat. Sajnálom, hogy a fények miatt nem lettek jó képek róla, mert a tálkák, a tálalás, a kompozíció is a japánokra jellemzően finom és elegáns volt.

Az első fogás tofu volt. Ez annyira nem ragadott meg.

Ez nagyon nyersnek nézett ki és valószínűleg nagyon nyers is volt. Nem biztos, hogy ebből újra kértem volna, de inkább a látvany miatt nem.

Ez fekete szezámpaszta spenóttal. Kár, hogy a fotó nem adja vissza szépen a színeket. És valami baromi finom volt!