Az úgy volt, hogy nem szerettem főzni. De úgy is volt, hogy a piacokat és a kész ételt imádtam fotózni. Volt úgy is, hogy igencsak megorroltak rám, amikor nem készült meleg ebéd vagy vacsora, és volt, hogy én duzzogtam, amiért a konyhában kell állnom, és csetrest sikálnom, pedig annyi más dologgal szívesebben töltöttem volna az időmet. :-)Bevallom, a szeretettel főzés művelése számomra megfoghatatlan és érthetetlen, távoli fogalom volt.Végre étel fotó workshop-ot tartott a Zebra, és amikor megláttam a kép vetítés során a kaja fotó csendéleteket a vidéki környezetben, szerelmes lettem. Tudtam, hogy én ilyeneket szeretnék fotózni.. és én ételt szeretnék stylingolni.Volt azonban egy kis bibi: mégis hogy fotózzak ételt a saját stílusomban, ha nincs sehol az az étel?Közben új lakó költözött az apró lakásomba egy házi stúdió szett személyében :-), és felépítettem egy tárgyasztalt. Megnyílt a tiszta fények világa is.No de az étel még mindig hiányzott.Úgy döntöttem, én fogom elkészíteni.. Akkor még úgy voltam vele, hogy azért várjuk ki ennek a végét, mert lehet, hogy két főzőcske után kimenekülök nem csak a konyhából, de a világból is.Nem így történt. Elkezdtem ezt a blogot vezetni, és szinte élveztem, hogy megoszthatom a konyhai szerencsétlenkedéseimet és szenvedéseimet. Elkezdtem önmagamon is nevetni, és ezzel megváltozott minden.Észrevettem, hogy fűszerből már annyit beszereztem, hogy azokat már rendszereznem kell; deszkát fűrészelek és festek – mint a styling részét -, és háttereket, anyagokat, textileket, kanalakat, tálakat kutattam. A receptek ekkor még nem tartoztak a legmeghatározóbb dolgok közé. Mára viszont eljutottam oda is, hogy magam költöm az ételeimet, kísérletezek és szeretem.A fotók megalkotása folyamat, ami több részből áll. Textúrák, színek, kellékek, árnyékok, fények.. Ahogy a főzést is csak szeretettel érdemes csinálni, úgy az étel fotózását is.Minden fotós tanfolyamon elmondják milyen fontos a modellekkel való kommunikáció. Hát én legújabban beszélgetek az ételeimmel is..
:-)KockacZukor